anya szabdúszóként dolgozik

Két megoldhatatlan probléma: az iskola és a nyári szünet

Ma is gyöngyözni kezd a homlokom, ha arra az évre gondolok, amikor a lányom óvodába ment, és én beálltam fő állású alkalmazottként dolgozni. A gyötrő lelkiismeretfurdalást, amit egy munkába álló anya érez senki nem tudja elképzelni. Nagyon naiv voltam, amikor elhittem, hogy egy három éves gyerek lazán kibírja, hogy anya 9 órát a munkahelyén tölt... Nem számoltam vele, hogy az utazással további másfél órát elpocsékolok, és hogy képtelen leszek a beteg gyereket másra bízni. A család talán 3 hónapot bírt ebben az állapotban, és akkor térden állva könyörögtem a főnökömnek a részmunkaidőért.

Szerencsém volt, mert az informatikai osztály vezetője történetesen nő volt, és pontosan emlékezett erre az időszakra. Elmesélte, hogy hónapokig titkolták előtte, hogy a kisfia a bölcsiben minden nap hányt, mert nem akarták, hogy ezzel a tudattal kelljen munkába járnia. Az én gyerekemet konkrétan sikítozva kellett leszakítani rólam. Túlzás nélkül állíthatom, hogy módosult tudatállapotban jártam be dolgozni, szinte fizikai fájdalmat éreztem.

Ha nem engedélyezik a részmunkaidőt, valószínűleg felmondok, és otthon töltöm azt a másfél évet, amíg Bogi valóban alkalmassá vált arra, hogy egy egész hosszú napot a családtól távol töltsön. Ahogy a gyerek megnyugodott, én is képessé váltam rá, hogy a munkámra koncentráljak, és mindent megtettem azért, hogy komolyan vehető munkaerő legyek. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Bogi 5 éves koráig nem aludta át az éjszakát, úgyhogy smink nélkül nem mertem bemenni, mert a szemem alatti karikák miatt vámpírnak néztek volna.

A recesszió közepén jártunk, féltettem az állásomat, és akkor még el sem tudtam képzelni más alternatívát, mint a nagy szervezetet, ahol valódi kihívásokat jelentő informatikai feladatokat kaphatok.

Ezek után következett az egyensúlyozás, a kis kompromisszumok, és a kreatív megoldások korszaka. A gyerek folyton beteg, én tudnék otthonról dolgozni, de az IT biztonságra hivatkozva ezt még sokáig nem teszik lehetővé. A beteg gyerek nem hajlandó elfogadni a bébiszittert, a nagymama nem akarja elkapni a vírusokat, a férjem nem kockáztathatja a jól fizető állását. Azt éreztem, hogy csak magamra számíthatok.

Ebben az időszakban kezdtem a női vállalkozásokról, a szabadúszásról szóló blogokat, cikkeket olvasni. A magazin újságírásban már nyakig benne voltam, aminek olyan inspiráló találkozásokat köszönhetek, amelyek segítettek felnyitni a szemem. Mire a lányom középsős lett, már tudtam, hogy nem akarok így élni. Elkezdtem tudatosan a szabadúszásban gondolkodni, kerestem annak a lehetőségét, hogy a saját lábamra álljak.

A tanulás és öndefiníció időszaka: szabadúszó leszek

Nem szépítem a dolgokat, a váltást megelőző két évben brutálisan sokat dolgoztam. A munkahelyemen is helyt kellett állnom, de ahogy a gyerek nagyobb lett, a részmunkaidő lehetővé tette, hogy vállalkozásról, marketingről, márkaépítésről tanuljak, és elvállaltam kisebb honlapkészítési munkákat is (mivel webfejlesztő voltam, ez a szakmámba vágott). Közben négy újságnak voltam állandó szerzője és egy esti iskolában szerkesztőnek is tanultam.

Elemeztem, hogy mi okoz a munkámban a legnagyobb örömet, és megpróbáltam ötvözni a két legizgalmasabb területet az életemben. Rájöttem, hogy a fogalmazást nem feltétlenül kell hobbiként az újságírásban kiélnem, ha saját márkát építek, és nagyobb hangsúlyt fektetek az oktatásra, akkor az emberekkel való kapcsolat, és a fogalmazás öröme is megmarad az informatika mellett.

Tanulás és öndefiníció a szabadúszás első lépése

Amikor megfogalmaztam magamban egy online programozó és webdesign iskola gondolatát, azonnal éreztem, hogy "EZ AZ", ezt akarom csinálni a honlapkészítés mellett. Abbahagytam az újságírást, és minden időmet a márka megteremtésének, az e-learning rendszer fejlesztésének szenteltem.

Az igazán nagy fordulópont azonban az volt, amikor a nagy presztízsű, magas fizetést nyújtó állásomat végül el tudtam engedni. Átgondolt, megalapozott döntést hoztam, nem indulatból cselekedtem. Nem csináltam belőle titkot, hogy a vállalkozóvá válás nem ment könnyen, hiszen 20 évnyi alkalmazotti lét beidegződéseit kellett levetkőzni. Rengeteg dolog ijesztő vagy szokatlan volt.

De a kezdeti nehézségek ellenére sikerült megvalósítanom, hogy szakemberként és anyaként is elégedett legyek magammal. Nem kell februárban leadnom a nyári szabadságom tervezett időpontját, és ma, amikor Bogi hazajön a suliból, várja itthon valaki, akivel meg lehet beszélni az új órarendet és hogy ki mellett ül majd az első héten. Mert neki ezek jelenleg a fontos dolgok.

Szabadság és teljes önazonosság

Bár a lányom már igazi gimnazista lett, és egészen másfajta figyelmet igényel, mint óvodás vagy kisiskolás korában, még mindig nagyon fontosnak érzem a szerepem. A szabadúszásban az a fantasztikus, hogy alkalmazkodni tud a családi élethez. Máshogy dolgozom a nyári szünetben, és itthon tudok maradni, ha Bogi vizsgára készül. Idén négyszer utaztunk el, de a hallgatói email-eket ilyenkor is megválaszoltam, és a Facebook kommunikáció sem állhat le ennyi időre. Mivel nagyon szeretem a munkámat, az a néhány feladat, amit a vízparton, vagy egy panzióban kell elvégeznem, egyáltalán nem zavar :)

Családbarát munkahely: legyél szabadúszó

Általában is sokkal jobban összemosódik a hétköznap és a hétvége, nincs két egyforma nap. Belefér ebédszünetben az edzőterem, és félve írom le, de én sokszor hétköznap délben még napozok is... Hozzá tartozik, hogy van éjjel használható munkaasztalom otthon és nem ritka, hogy az elmélyülést igénylő, fejlesztői munkák éjszakára maradnak. Én már el sem tudom képzelni azt az időszakot, amikor fél nyolckor pontosan ugyanazon a buszon, a városnak pontosan ugyanazon a pontján robogtam át. Nincsenek munkahelyi intrikák, felesleges értekezletek, és hamis eredmény kimutatások. Csak a teljes szabadság, és a felelősség a saját életemért.

Share this post

Leave a comment

Filtered HTML

  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • Engedélyezett HTML jelölők: <a> <em> <strong> <cite> <blockquote> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

Plain text

  • A HTML jelölők használata nem megengedett.
  • A webcímek és email címek automatikusan kattintható hivatkozásokká alakulnak.
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.
CAPTCHA
Bizonyítsd be, hogy nem vagy robot!
  _  _     _____                   _  _      ___  
| || | |___ / __ _ __ _ | || | / _ \
| || |_ |_ \ / _` | / _` | | || |_ | (_) |
|__ _| ___) | | (_| | | (_| | |__ _| \__, |
|_| |____/ \__, | \__,_| |_| /_/
|___/
Enter the code depicted in ASCII art style.