Még a szokásosnál is nehezebben kelsz ki az ágyból. Bár már így is csúszásban vagy, mégis húzod az időt. Minden olyan lassú és vontatott. Fáradt vagy. Egész nap fáradt vagy. Nem motivál semmi. Nem vágysz kihívásra és igazából már semmire sem vágysz. Ismerős?
Ha nem most kaptad el az egyik aktuális vírust, akkor bizony jó eséllyel a kiégés tüneteit véled felfedezni magadon. Ne aggódj, nem vagy egyedül… sőt.
„Minden egyes nap pontosan ugyanolyan mint az előző. Ez az egyformaság addig gyúrja a lelket, amíg az ember egy lélegző, táplálkozó, ürítkező lénnyé válik, amely napfelkeltekor ébred és napnyugtakor nyugovóra tér. Ez az üresség minden lassan múló nappal mélyebbre és mélyebbre szivárog, miközben mindenki láthatatlanná és jelentéktelenné válik. Néha egy végtelenül körbe-körberepkedő, apró bogárnak éreztem magam.”
Suki Kim – részlet a „Nélküled mi sem vagyunk – Élet az észak-koreai diktatúra elit egyetemén” című műből
Suki Kim a sorok leírásakor egyértelműen a kiégés tüneteitől szenved és rendkívül jól érzékelteti azt az érzelmi állapotot, amibe ilyenkor belekerülünk. Üresség, kimerültség és egyformaság. Az mondjuk nem meglepő, hogy a burnout megtörténhet valakivel Észak-Koreában és azon sem hökkenünk meg, ha Magyarországon egy 3 műszakban dolgozó édesanya dobja be a törölközőt.
Azonban a kiégés ennél összetettebb.
Ott van mindenütt. Felsővezetőknél és beosztottaknál. Nőknél és férfiaknál. Kreatív vagy monoton munkát végzőknél. Időről időre engem is megérint (vagy éppen ledönt a lábamról) a kiégés szele. Rájöttem, hogy ki kell elemeznem miből ered nálam ez a jelenség és mit tehetek ellene. Ha felismerem, ha szembenézek vele, akkor máris nagyobb eséllyel tudok ellene harcolni, vagy éppen elkerülni.
Nem titok, hogy az a túlzott munkaterhelés, aminek manapság ki vagyunk téve, remek táptalaja a kiégésnek, viszont ez nem csak a munkamennyiségen múlik, számos további szempontot is figyelembe kell vennünk. Rendkívül megterhelő, ha valaki nem a képességeinek megfelelő munkát végezi, legyen szó akár túl nagy kihívást jelentő, akár túl monoton munkáról. Továbbá egy munka lehet még túl kockázatos, stresszes, fizikailag embert próbáló, lelkileg megterhelő stb. Egy sebésznek nem remeghet meg a keze, egy szakácsnak nem szabad elcsúsznia a második fogással, egy projektmenedzser nem feledkezhet meg a legapróbb részfeladatról sem és sorolhatnám.
Azt gondolom, most lépjünk át egy pillanatra a közhelyeken és ne arról beszéljünk, hogy milyen fontos évente egyszer legalább 2 hétre szabadságra menni, vagy hétvégén tartalmas időt tölteni a családunkkal. Ezekre természetesen mind hatalmas szükség van egy minőségi élethez és egyáltalán nem elvetnivaló tanácsok, de nézzünk most mélyebbre, milyen egyéb okok húzódhatnak meg a kiégés mögött.
Kiégéshez vezethet az eredményközpontú társadalom
Nekünk, mint modern társadalomban élőknek folyamatosan teljesítenünk kell ahhoz, hogy bizonyos köröknek megfeleljünk és elismerést szerezzünk. Ez kivédhetetlenül folyamatos kudarcélményhez vezet, hiszen az élet különféle területein (család, munka, barátok, műveltség, rekreáció, jótékonyság, fejlődés stb.) biztosan nem lehet mindenből kiemelkedőt elérni. Sokszor még az elégséges szintet sem.
Másokhoz mérjük magunkat – potenciális kiégés faktor
Folyamatosan másokhoz hasonlítjuk magunkat. A szépségünket a modellekhez, az eszünket az évfolyamelsőhöz, a sikerünket a Forbes címoldalához mérjük. Ilyenkor nem vesszük figyelembe, hogy nem ugyanazon a versenypályán indulunk! Nem mindegy, hogy nőnek születsz vagy férfinak, tehetős vagy szegény családból származol, csak hogy az alapvető törésvonalakat említsem.
Azt sem gondoljuk végig, hogy a sikeres, irigyelt területen kívül mi a helyzet. Az évfolyamelső nem biztos, hogy anyagilag sikeres és szép, a Forbes magazin címoldalán pedig szerepelhet olyan cégvezető, aki elhanyagolta a családját.
A tökéletes biztonságra törekszünk
Az áhított biztonság elérésével egy olyan célt tűzünk ki magunk elé, amit soha nem fogunk elérni. Lehet több tartalékunk, biztonságosabb házunk stb. de soha nem fogunk eljutni a teljes biztonság állapotába. Nem tehetünk más, mint egy ésszerű határon túl elengedni a kérdést és megpróbálni élvezni az életet annak ellenére, hogy nincsenek teljesen kockázatmentes helyzetek, és nem kaphatunk a sikerre garanciát.
„A biztonság inkább törékeny illúzió, amelyben hinni kell és nem rátámaszkodni.”
Nagy Bendegúz (író, világjáró, építész és fotós)
Olyan társadalmi problémákkal szembesülünk, amelyek ellen nem tehetünk semmit
Ki ne találkozott volna olyan emberrel, aki „10 éve nem néz híradót”, vagy csak humoros oldalakat követ a Facebookon, hogy tudatosan elkerülje a nagyvilági problémákat. Bár ezzel a viselkedéssel összességében én nem értek egyet, de elutasítani sem tudom teljesen. A média folyamatosan szembesít a meglévő globális gondokkal, amivel örök feszültséget teremtünk magunkban, mivel egyéni szinten sem feldolgozni sem megoldani nem tudjuk ezeket. Láthatatlan terhet cipelünk a klíma vészhelyzet, a migrációs félelem vagy éppen a világpolitikai helyzet miatt, még akkor is, ha ez nem tudatosul.
A mókuskerék is kiégéshez vezet
A napi feladatok rutinja, ami folyamatosan azzal az illúzióval kecsegtet, hogy haladunk előre, miközben valójában ugyanazokat a köröket futjuk egyre gyorsabban. Ha annyi munkát vállalsz, hogy minden energiádat lekötik az ismétlődő, kötelező feladatok, nincs időd a rendszerek átgondolására, a fejlesztésre, a fejlődésre, akkor óriási hibát követsz el. Mindig kell időt és energiát hagyni a stratégiai célok és a fejlődési irányok meghatározására, és ezek alapján kell a kisebb célokat és a részfeladatokat összeállítani. Tipikus példa, amikor egy nagyon méltatlan munkakörben annyit kell túlórázni, hogy nincs időd egy álláspályázatra jelentkezni és aktualizálni az önéletrajzodat.
Túlzott megfelelési kényszer is húzódhat a kiégés mögött
Ez az, amit már gyermekkorunktól magunkba szívunk. Amikor mások értékei és vágyai mentén cselekszünk, az folyamatosan belső ellentmondásba kényszerít minket és felemészti az erőforrásainkat. Nem is olyan könnyű megállapítani, hogy valamit én akarok, vagy a gyerekem, a főnököm, esetleg a férjem elvárásai munkálkodnak mögötte. A közösségi média korában sokszor teljesen idegeneknek is megpróbálunk megfelelni. Nagyon könnyű egy kritikus, rosszindulatú megjegyzést begyűjteni akár a munkánkra, akár a kinézetünkre vonatkozóan.
Magány és elszigeteltség
Bár a látszat szerint szinte soha nem szabadna magányosnak lennünk (hiszen bármelyik, akár több ezer kilométerre élő rokonunk tud nekünk üzenni egy szempillantás alatt) mégis egyre inkább elszigetelődünk. A hagyományos emberi kapcsolatok, a valódi találkozások, a mély beszélgetések egyre ritkábbak. A home office elterjedése rengeteg pluszt hozott az életünkbe, ugyanakkor erősítheti a magány és az elszigeteltség érzetét is.
Láthatatlan munka és háttérfeladatok
Nőként elmondhatom, hogy a házimunkában talán az a legfájdalmasabb dolog, hogy nem nagyon veszi észre senki, hogy megcsináltuk. Hasonló a gond a fizetett munkával is. Egyre nagyobb arányban mérgezi meg a valódi alkotómunkát a szükséges adminisztráció és háttérfeladatok elvégzése. Az ilyen munkákért rendszerint semmi elismerés nem jár, így aki túl sok ilyen jellegű feladatot végez, könnyedén a kiégés áldozata lehet.
A kiégés egyik láthatatlan oka lehet az etika hiánya is
Van olyan kollégád, aki minden adandó alkalommal úgy szidja a főnökötöket, hogy elkerekedik a szemed, a következő percben pedig meghívja magához egy családi vacsorára? Vagy vállalkozóként tapasztaltál már olyat, hogy a konkurensed megtévesztő módon hirdeti magát, sokkal jobb fényben igyekszik feltűntetni a szolgáltatását, mint amilyen az valójában? Mit érzel ilyenkor? Természetes, ha elfog a reménytelenség és a tehetetlenség érzése. Ennek soha nem lesz vége, ezekkel a jelenségekkel mindig meg kell majd küzdenünk és nem csak a munka világában.
Túl sok mindenből – túl sok inger a kiégés mögött
A pár pillanatig sikerként megélt nagyobb TV nem okoz hosszútávú kielégülést. A rajta nézett filmek ettől még nem lesznek jobbak. Ráadásul a nagyobb TV már el sem fér rendesen a régi TV állványon, az új állvány meg színben nem fog harmonizálni a kanapénkhoz, és ennek soha nincs vége…
Túlfogyasztunk, túl sok célt tűzünk ki magunk elé, túl sokat kommunikálunk és túl sokat hallgatunk másokat. Hát persze, hogy elfáradunk. Ez az egyik legnehezebb feladat, de ahol csak lehet, egyszerűsítsünk.
A hamis mosoly is kiégésbe hajszolhat
Folyamatosan újra és újra felvesszük az álarcot és beállunk a „hamis mosoly” szituációba. Lájkoljuk az egyértelműen hamis valóságot tükröző Insta posztokat, adományokat adunk olyan szervezeteknek, amiket nem is ismerünk igazán. Megdicsérjük a kolléganőnk új frizuráját, pedig inkább szokatlannak látjuk… Az élet egy csomó területén rá vagyunk kényszerítve arra, hogy pozitívan viselkedjünk olyankor is, amikor igazából máshoz lenne kedvünk. Bár látszólag ezeket a pillanatokat rutinból kezeljük, de idővel negatív hatással lesznek az életünkre. Sőt, örökké bizonytalanná válunk a környezetünkkel kapcsolatban is, hiszen soha nem tudhatjuk, hogy az a pozitív visszacsatolás, amit kapunk, valóban őszinte.
Teszt a kiégésről
A kiégés jeleit véled felfedezni magadon?
Töltsd ki a tesztet, hogy kiderüljön, téged is érint-e a kiégés.
Pontozd 1-5-ig a következő állításokat, hogy mennyire jellemzőek rád (1: egyáltalán nem, 5: teljes mértékben). A végén add össze a pontjaidat és értékeld ki az eredményt.
- Fizikailag és érzelmileg is kimerültnek érzem magam. (1-5)
- A munkám nagyon sok negatív gondolatot ébreszt bennem. (1-5)
- Türelmetlen és ingerült vagyok másokkal. (1-5)
- Apróságokon is könnyen felhúzom magam. (1-5)
- Meg nem értettnek és mellőzöttnek érzem magam. (1-5)
- Úgy érzem, senkivel sem beszélhetek szabadon és őszintén. (1-5)
- Úgy érzem, hogy nem vagyok eredményes, sem a munkámban, sem a magánéletemben. (1-5)
- Túl nagy rajtam a nyomás. Nem bírom. (1-5)
- Azt érzem, hogy nagyon sok energiát teszek bele olyan dolgokba, amiknek alig lesz meg az eredménye. (1-5)
- Nem vagyok a helyemen. Máshol kéne lennem, mást kéne csinálnom. (1-5)
- Frusztrált vagyok a munkám és az életem bizonyos részei miatt. (1-5)
- Azt gondolom, hogy bizonyos szabályok, törvények vagy viselkedési normák megakadályoznak abban, hogy rendben tudjam élni az életemet és jól tudjam végezni a munkámat. (1-5)
- Sokkal több feladatom van annál, mint amit bárhogy is el tudnék végezni. (1-5)
- Rengeteg olyan dologra nincs időm, amire pedig valóban fontos lenne, hogy legyen. (1-5)
- Valódi nehézséget jelent az életem és a munkám megszervezése, több erőforrásra lenne szükségem, hogy a kezemben tudjam tartani a dolgokat. (1-5)
Értékelés
15-18 pont között: Nálad semmi jele a kiégésnek, csak így tovább.
19-32 pont között: Teljesen természetes, hogy néha egy-két dolog nem úgy alakul az életben, ahogy tervezzük. Van pár dolog, amivel elégedetlen vagy, de nem beszélhetünk még az esetedben komoly kiégésről. Vizsgáld meg a fenti cikk segítségével, hogy miken kellene változtatnod ahhoz, hogy jobban érezd magad a bőrödben.
33-49 pont között: Figyelj oda magadra, úgy néz ki néhány értéked elég magas lett, veszélyeztetve vagy kiégés szempontból. Ne hanyagold el ezt a témát, addig foglalkozz vele, amíg nincsen nagyobb baj.
50-59 pont között: Nem hiába vagy itt, te már a saját bőrödön tapasztalod, hogy mi az a kiégés. Olvasd el a fenti cikket, illetve vizsgáld meg mire adtál magadnak magas pontszámokat, hogy azonnal foglalkozni tudj ezekkel a kérdésekkel.
60 pont feletti: Valószínűleg komoly mélyponton vagy. Ha úgy érzed, hogy tehetetlen vagy, elakadtál és egyedül nem tudsz változtatni, kérd szakember segítségét.
Keresd meg a kiégés valódi okait
Ha tényleg a valódi megoldást keresed, ne elégedj meg a tünetek elfedésével. Egy kis levegőváltozás vagy egy nyugalmasabb időszak segíthet abban, hogy jobban érezzük magunkat, de ezzel valószínűleg nem oldjuk meg azt a problémát, ami a tényleges tünetegyüttest okozza.
Két hét pihenés után még a nap is szebben süt és biztosan jobban is viseled majd, hogy a főnököd macskájának keresel diétás tápot az interneten, vagy kitöltöd aznap a 10. olyan dokumentumot is, amiről pontosan tudod, hogy soha senki nem fogja elolvasni. Egy ideig kitartanak a tartalékaid, de utána ugyanúgy lemerülsz és kiégsz, mint előtte. Vizsgáld meg, hogy a fenti jelenségek közül melyik szívja el leginkább az energiádat. Ha felismered az életedben a hamis mosoly, a túlfogyasztás, vagy a megfelelési kényszer stb. okozta ártalmas hatásokat, azzal már meg is tetted az első lépést a változás irányába.
Keresd meg a saját válaszod a kiégés problémájára. Találd meg, hogy miben kell neked változnod és miben kell a környezetedet megváltoztatnod. Az igaz, hogy változtatni mindig nehéz, de gondolj arra, hogy az elért eredmények hosszú távon mennyire pozitív hatással lesznek majd az életedre.
