Negatív terek a grafikai tervezésben

Mi a negatív és a pozitív tér? Miért fontos a negatív tér?

Annak ellenére, hogy a képi ábrázolások a síkban zajlanak, mégis térnek nevezzük a képzőművészetben azt a kis ablakot, amit a művész nyit a valós vagy képzeletbeli tájra. Ezért hívják negatív térnek a kép központi figuráját, tárgyát övező hátteret. Nem teljesen egyértelmű, hogy mi számít központi objektumnak egy képen. De az biztos, hogy egy megjelenő formát szinte szilárd tárgynak feltételezünk.

Sok esetben a kép középpontjában áll ez az objektum, de talán ennél fontosabb jellemző, hogy tartalmilag vagy formailag ez egy hangsúlyos elem, ami elkülönül a környezetétől. Ebben a viszonyrendszerben mindent, ami nem tartozik a központi tárgyhoz negatív térnek hívunk. A negatív tér nem jelenti azt, hogy semmit nem ábrázol ott az alkotó, ez inkább egy szubjektív ítélet a szemlélő részéről. Részletgazdag ábrázolásoknál ez lehet egy háttér, egy utcaképen vagy egy tájképen, absztraktabb megközelítések esetén egy mintázat vagy egyszínű semleges felület is.

A forma, és a negatív tér szoros kapcsolatban állnak, egymással értelmezhetőek, együttesen határozzák meg egymást.

Negatív tér lehet például a festményeken a téma és a vászon széle közötti terület, vagy akár a bögre és füle közötti űr egy fotón. A tárgy és a környezet elkülönítése, kapcsolatuk feltárása az egyik első lépés a kép értelmezésének szempontjából. Ezért a grafikai tervezés, a képalkotás során érdemes tudatosan figyelni a háttér és a formák kapcsolatára. Ez az elválasztó vonal lehet statikusabb, amikor a tárgy tömbszerű, vagy dinamikusabb, részletgazdagon csipkézett is. Az igazán izgalmas dolgok ott kezdődnek, amikor új formák rajzolódnak ki a negatív terek körvonalaiból.

Pareidolia – arcok a semmiből

A negatív terek összekapcsolódhatnak a képeken, a művészek akár új formákat is létrehozhatnak a negatív terekből. Ezek az új formák lehetőséget adnak a „rejtett” információk hordozására, gondoljunk csak a varázs képekre, melyekben akár több alak is el van rejtve, a forma és a háttér akár szerepet is cserélhetnek.

A Pareidolia az a jelenség, amikor arcokat lát olyan képeken, amelyeknek valójában nincs arca. Hány arcot találsz például a bal oldali képen?
A belelátás (pareidolia) egy olyan illuzórikus érzet, amely során bizonytalan és véletlenszerű képeket konkrétnak és tisztán kivehetőnek érzünk. Mintákat keresni véletlenszerű információkban teljesen természetes emberi hajlam. Mindenki ismeri azt a jelenséget, amikor a felhőkben látni véljük állatok alakját vagy emberi arcokat fedezünk fel a fatörzsön, faerezeteken. A neten is számtalan példa kering a Hold felszínén kirajzolodó arcokról, nem is beszélve Jézus és Szűz Mária képéről a pirítóson.

Vizuális illúziók és optikai játék a térrel

Másik érdekes példa a forma és a háttér szerepének felcserélhetőségéről, a fejjel lefelé is működő képek esete. Simon C. Page plakátjain a két területet elválasztó vonal értelmezése azon múlik, hogy milyen szögből, milyen irányból látjuk a képet.

Hogyan használd a negatív teret az üzenet átadásához?

A grafikai tervezés, a képalkotás során akkor érdemes a negatív terekhez nyúlni, ha játékra akarjuk invitálni a nézőt, mert a szemlélődés közben lezajló kis felismerések a meglepetés erejével hatnak. Aktívabb, erősebb kapcsolatot építenek, jobban átmegy az üzenet. Tovább időzik rajta a tekintet, elgondolkodunk a vizuális csavaron, és sokkal könnyebben idézzük fel később a mondanivalót is.

Előfordul, hogy a kívánt objektumnak csak egy része kerül megrajzolásra, a hiányzó elemeket maga a negatív tér adja. A Colsubsidio díjnyertes marketing kampányában a könyvek cseréjét jól felismerhető, ikonikussá váló irodalmi és mesealakokkal illusztrálják. Hófehérke hajvonalában Sherlock Holmes szellemesen egészíti ki a kampány szlogenjét: „Hozz egy történetet, és vigyél el egy másikat”.

A baloldali példa különlegessége, hogy már létező fotók megfelelő kompozíciója adja a pozitív-negatív terek játékát.

A negatív tér felhasználásával olyan egyedi alkotások születnek, amelyek megállásra és gondolkodásra késztetnek. Első pillantásra egyszerűnek tűnhetnek a képek, valójában bonyolult műalkotások, amelyek megértése némi időt vesz igénybe. Íme néhány példa ízelítőül a híres malájziai tervezőgrafikustól, Tang Yau Hoong munkáiból, aki egyedülálló, szürreális és szórakoztató vizuális világot teremt a negatív és pozitív térből. Képek forrása

Avinoam Noma Bar izraeli származású művész és grafikus munkáiból merítettünk még néhány példát. Több száz illusztrációt publikált az évek során, ő az egyik leghíresebb negatív-tér művész. Ezeken az elgondolkodtató alkotásokon mesterfokon alkalmazza Noma Bar az üres tér erejét. Nem tűnik egyik kompozíció sem bonyolultnak, azonban amint megértjük és felfedezzük bennük a kettős jelentéseket, lenyűgözik a nézőt a szellemes és hihetetlenül okos megoldások. Képek forrása

Negatív terek a logókban

A logók esetében a negatív tér felhasználása mindig egyfajta sűrítést eredményez. Így nem csak egy, hanem két szimbólum jelentéstartalma is bekerül a logótervbe. Nehéz megmondani, mikor fog erőltetettnek tűnni az összhatás és mikor érezzük ellenállhatatlanul szellemesnek az adott logót.

Ez a trend annyira népszerű, hogy egyre gyakrabban kérik maguk az ügyfelek, hogy ilyen szellemes, negatív teres logót szeretnének. Ez így kicsit fából vaskarika, hiszen ez az igény önmagában nem értelmezhető. Nem minden esetben és iparágban érdemes erőltetni, de az biztos, hogy megmozgatja a kreativitást, és gyakorlott grafikai tervezési gondolkodást igényel a tervezése. Egy ilyen logó esetében nagyon fontosak a vonalvastagságok, az arányok, hogy az alakzatok pontosan a kívánt hatást érjék el. Ráadásul nem lehet egy másik megoldásból kiindulni, mindig teljesen egyedi megfontolást igényelnek.

Még több példát találsz a negatív teres logókra ebben az összeállításban. 

A blogbejegyzés kedvéért én is nekiláttam, és terveztem egy negatív teres logót egy képzeletbeli ezermester számára.