A Photoshop 3D eszköztára
A Photoshop-ról a legtöbb embernek az jut eszébe, hogy az egy olyan program, amit például fotózások után használnak, hogy szebb legyen a kép; vagy objektumok kivágásával, beemelésével manipulálni lehet az eredeti fotó történetét.
Az viszont még csak a közelmúlt újítása, hogy ez a program már alkalmas egyszerűbb animációk megvalósítására, annak ellenére, hogy az Adobe-nek erre van egy külön programja. És végül, de nem utolsó sorban, a Photoshop az utóbbi időben elkezdett nyitni a háromdimenziós módszerek irányába is. Bár ennek megvannak a maga rendszer követelményei, így ha valaki ki akarja próbálni ezt a bővítményt, előbb érdemes megvizsgálnia, hogy a gépe/laptopja rendelkezik-e a szükséges paraméterekkel.
Ennek a bővítménynek a használata egyre sokrétűbb lesz az idő haladtával, de mi most csak egy apró részletet fogunk áttanulmányozni belőle, még pedig az árnyékkészítés technikáját.
1. VIDEÓ – Photoshop vetett árnyékok 3D eszközökkel – videós tutorial
Árnyékolási technikák röviden
Az árnyékok készítésének is elég sok módszere létezik a legegyszerűbbektől a legbonyolultabbakig. A helyzet diktálja, hogy mikor melyiket érdemes és gazdaságos használni. A Photoshop Alapozó kurzusban külön leckében foglalkozunk néhány ilyen árnyékolási technikával.
Ezeken most nem mennénk át újra, de jó hír, hogy a 3D technikával készítendő árnyékok módszere teljesen független az Alapozó kurzusban említett módszerektől. De attól még mindenképpen javasolt megtanulni azokat a technikákat is, hisz azok egy olyan biztos alapot nyújtanak, melyeket egyénileg továbbépítve elég magas szintekre el lehet jutni 🙂
Miért van szükségünk 3D-s technikára árnyékoláshoz, ha 2D-ben is lehet realisztikus árnyékokat készíteni, csak jól ügyesen kell bánni a perspektivikus ábrázolással?
A kérdés jogos, és hozzá a magyarázat végül is helytálló, csak ezt könnyebb mondani, mint megvalósítani. Mert legyen ebben bárki bármennyire is gyakorlott, 2D-ben gondolkodva elég nehéz ilyen megoldásokat kivitelezni, mint amilyen a borítóképen szerepel, vagy egy ilyet.
Ez két kép többet ér minden szónál 😀 Szóval vannak esetek, amikor a program algoritmusai sok terhet levesznek a vállunkról és nem kevés időt megspórolnak nekünk, így mindenképp érdemes adnunk ennek is egy esélyt.
Ismerkedés a 3D világával
Mivel most csak egy egyszerűbb technikát mutatok be ebben a blogbejegyzésben, egy fontos dolgot tudni kell róla: terebélyes háromdimenziós objektumokon ez nem alkalmazható! Mit jelent ez? Vegyük példának ezt a képet erről a próbabbababáról.
Ezen a képen egyenesen áll, szűk testtartással. Mivel emberi anatómiája van, ha elképzeljük őt háromdimenziósan és nem egy lapod kétdimenziós fotóelemként, akkor tudjuk, hogy az ő teste „a kamerától távolodva fog vastagodni”. Tehát ez egy olyan pozíció, amin használhatnánk ezt a 3D árnyékolási technikát, mert ennek az a feltétele, hogy az objektumunk ne ágazzon el több irányba tér három tengelyén.
Ha ez esetleg így elsőre bonyolultnak tűnik, mutatok egy ellenpéldát, ami tökéletesen szemlélteti ennek a technikának a korlátait.
Az első bábú oldalra tárja mindkét karját, és bekapcsolva Photoshop-ban a 3D nézetet, a 3. tengely (z-tengely) mentén kap egy vastagságot, így lesz belőle háromdimenziós figura. A megfelelő vastagságot beállítva ez a pozíció használható arra, hogy valós árnyékot készíthessünk általa.
A másik bábú viszont a jobb karját maga elé nyújtja, s egy 3D-s programmal ellentétben a Photoshop egy 2D-s képből nem képes ezt megállapítani és megfelelően térbeli vastagságot adni neki, így azt egy lapos elemként rányomtatja a bábunk többi testrészére, s ismételten csak a bábú testének „körvonala mentén” ad neki vastagságot és készít belőle háromdimenziós objektumot.
Ennek a technikának ez az egyetlen korlátja. Olyan esetekben, ha az objektum csak a tér egyik irányába vastagodik, biztonságosan használható, viszont ami már több irányba is terjedne vagy vastagodna, ott már lennének problémák. Tehát lényegében egy terebélyes lombkoronával rendelkező fával ezt a technikát használva nem éri meg próbálkozni 🙂
Mielőtt még belevágnánk magába a technikába, még gyorsan fussuk át a legfontosabb gombokat és jelzéseket a Photoshop 3D-s kezelőfelületén.
Bal alsó sarokban találhatjuk ezt a három ikont.
Az első segítségével szabadon forgathatjuk a vagy a nézetünk kameráját, vagy az adott objektumot, attól függ, melyik van kijelölve. A második segítségével a kameránk nézetét vagy föl és le, vagy jobbra és balra csúsztathatjuk. A harmadik ikon által pedig mélységében, vagyis előre-hátra mozgathatjuk a kamerát.
Továbbá van három színes nyíl, melyek az objektumunkból mutatnak kifelé.
Kameránk nézőpontjától függ, hogy melyik jelöli a föl-le, jobbra-balra és az előre-hátra irányt. Viszont mindhárom vonalon vannak apró jelzések, ezek jelentésével érdemes lehet tisztában lenni. A végén a nyíl hegyére, ha rákattintunk és lenyomva tartjuk az egérgombot, akkor az objektumunkat abba az adott irányba tudjuk mozgatni. A következő az az enyhén görbe vonal, általa az objektumunkat azon a tengelyen tudjuk forgatni. S végül azzal apró téglatesttel az adott irányba tudjuk nyújtani az objektumunkat. Középen pedig a nagy fehér kocka segítségével nagyíthatunk, vagy kicsinyíthetünk az objektumunk méretén.
Van még egy fontos jelölés, amit fontos ismerni a Photoshop 3D nézetében. Van egy fehérrel kitöltött gömb, melyben egy feketével rajzol napocska van. Amint erre rákattintunk, középen megjelenik egy nagy, félig-meddig áttetsző gömb, melyet keresztülszel egy fekete vonal. Ennek a segítségével a tér mindhárom irányában megállapítható és beállítható, hogy az objektumunkat egész pontosan honnan érje a fény, s ezáltal merre vetüljön az árnyéka.
Most, hogy a legszükségesebb eszközöket megismertük ezen a kezelőfelületen, ideje nekilátnunk az első háromdimenziós közegben készült árnyékolásunknak.
Photoshop árnyékolás 3D eszközökkel
Két alapanyagra lesz szükségünk, egy háttérre és egy szereplőre. Az alábbi két linken ezek ingyenes letölthetők:
Háttér: https://unsplash.com/photos/gNzqerPFtWs
Férfi: https://unsplash.com/photos/w6BHqa8ukc0
Első feladatunk az lesz, hogy az edző alanyunkat gondosan körbevágjuk, majd megfelelő méretre igazítva elhelyezzük őt az új hátterében.
Az árnyékából megállapítható, hogy hozzá képest szemből és felülről kapja a fényt, így nekünk az árnyékunkat ehhez az irányhoz kell igazítani.
Lehetne saját kezűleg is kísérletezni ezzel, de ez egy tökéletes lehetőség a 3D árnyékok használatára. Biztonság kedvéért Ctrl+J segítségével készítsünk egy másolatréteget az alanyunkból, majd a 3D menüpontot lenyitva válasszuk ki az Új 3D kiemelés a kijelölt rétegből (New 3D Extrusion from Selected Layer) opciót.
Ekkor a Photoshop kezelőfelülete átvált 3D-s nézetre, és meglennek azok az ikonok és jelölések, melyeket korábban említettem. Akinek ez még nagyon új, nyugodtan kísérletezzen ezeknek a használatával, nem túl bonyolult, gyorsan rá lehet érezni a kamera kezelésére.
Az a rácsos szerkezet, ami megjelent, azt a 3D nézet képzeletbeli felületét jelöli. Úgymond a talaj, vagy padló, amin a háromdimezióssá változtatott rétegünk/objektumunk áll, fekszik stb. Hogy a perspektívát ne hibázzuk el, ennek a rácsszerkezetnek a horizontját és a képünk hátterének horizontját egy síkba kell helyeznünk!
Figyeljük arra, hogy a kép valóságának horizontja nem ott van, ahol a padló és a fal találkozik egymással. El kell képzelnünk, ha nem lenne ott a fal, és a padló végtelen hosszúra nyúlik a háttérben, abban az esetben hol lenne a horizontvonal, ameddig szabd szemmel látnánk a padlót? Ez a képzelőerő és a perspektivikus látásmód külön megérne egy leckét, most próbáljuk használni a fantáziánkat, vagy a csatolt kép és videóanyagot használhatjuk alapul, hogy tudjuk, hova kéne beállítani a horizontot.
Zöld csíkkal megjelöltem, hogy hol van a képen a padló és a fal találkozása, felette sárgával pedig, hogy az én látásmódom szerint, ha nem lenne ott a fal és padló elnyúlhatna a messzibe, akkor szabad szemmel körülbelül meddig lenne látható, vagyis hol lenne a horizont. Ettől persze el lehet térni, aki másképp gondolja. Következő lépésként pedig az objektumunkat a három színes nyíl segítségével igazítsuk a 2D-s elődjének a helyére. Nem kell pixelpontosnak lennünk, de megközelítőleg egy helyen legyenek.
Következő lépésként azt láthatjuk a bal felső sarokban az objektumunk felülnézeti képén, hogy egy kicsit vastag (ezt még Schwarzenegger is megirigyelné :D). Ebből kicsit vissza kell vennünk, hogy körülbelül valós emberi vállszélességet adjunk az objektumunknak.
Ennek a módja a következő: Jobb oldalon ugyanúgy ott van a rétegpalettánk, csak egy kicsit másképp néz ki ezen a kezelőfelületen, mint amit a Photoshop-tól eddig megszokhattunk.
De nem kell megijedni, név alapján tudni fogjuk, hogy melyik réteg lesz az objektumunk. Legyen ez kiválasztva, majd maradva a jobb oldalon, felül látunk egy csillag formájú ikont.
Ez legyen kiválasztva, és ezen belül pedig kicsivel lejjebb láthatunk egy csúszkát, mely a Kiemelés mélysége (Extrusion Depth) névre hallgat. Ha ennek a csúszkának változtatjuk az értékét, akkor láthatjuk, hogy az objektumunk vastagsága is változik.
A következő lépésben a fénnyel fogunk játszani. A réteg palettán találunk egy réteget, mely Végtelen fény-nek (Infinite Light) van elnevezve.
Ez legyen kiválasztva, ezzel is előhívhatjuk azt a félig áttetsző, átszúrt gömböt, amivel a fény irányát tudjuk befolyásolni. Ha még emlékszünk, az alanyunk balról és fentről kapja a fényt a saját magára vetülő árnyékai alapján, nekünk is ehhez kell magunkat tartanunk, tehát némiképp egy maga alá vetülő árnyékot kell készítenünk.
A jobb oldalon, mivel most a fényrétegünk van kiválasztva, ezért a beállítási lehetőségek is változtak. Most találunk egy olyat, hogy Árnyék (Shadow), ezt a csúszkát változtatva állíthatunk a vetett árnyékunk szórtságának mértékén. Nem kell megijedni, ha ezt használjuk, akkor a vetett árnyékunk szemcsés lesz! De nem marad ilyen. Ha az eszközpalettán kijelöljük a Téglalap kijelölő eszközzel (M), és kijelöljük ezt az árnyékot, akkor utána a jobb oldalon találunk egy kis gombot, amin egy kocka van. Ennek segítségével kirenderelhetjük ezt a szemcsés árnyékot, hogy szépen elmosott legyen olyan mértékben, amilyenre mi azt beállítottuk. Ez a művelet viszont jócskán megdolgoztatja a gépünket, így egy akár több percet is igénybe vehet, de ez ennek használata csak opcionális.
3D-s nézetben már nincs több dolgunk. Már csak vissza kell váltanunk az alap kezelőfelületre, ezt a jobb felsősarokban tudjuk előhívni.
Ekkor visszakapjuk a régi rétegpalettánkat. Láthatjuk, hogy a szerkesztett alanyunk még 3D-s rétegként szerepel a palettán, kattintsunk rá jobb egérgombbal, és válasszuk ki a 3D raszterizálása (Rasterize 3D) opciót.
Innentől kezdve ez a rétegünk újból 2D-s képréteg lesz. Húzzuk ezt az árnyékkal rendelkező réteget az eredeti alanyunk rétegje alá, adjunk neki rétegmaszkot és a fehér-fekete ecsetekkel a rétegmaszkon festve érjük el azt az eredményt, hogy csak az árnyék maradjon meg ezen a rétegen, az alanyunk legyen láthatatlan.
Helyenként előfordulhat, hogy az egykori 3D-s nézetből bennmarad némi vastagság az alanyukból, annak ellenére, hogy csak az árnyékát akarjuk meghagyni a rétegmaszkok által, de nem törölhetjük ki, mert akkor az árnyékból is ki fogunk törölni egy keveset.
Ennek nincs egy kötött technikája, hogy hogyan tüntessük el ezeket, mindenkinek a saját fantáziájára van bírva. Lehet ecsettel fölé festeni, de én személy szerint a Maszatoló eszközt (Smudge Tool) javaslom, hogy azzal „visszakenjük” a nem kívánatos részeket a legfelső rétegünk mögé. De ettől függetlenül is kenhetünk, vagy festhetünk az árnyékunkon bárhol, ahol úgy érezzük, hogy kis finomításra szorul.
Ha mindent jól csináltunk, akkor az alábbi eredményhez hasonlót kellett kapnunk:
Természetesen a reális árnyékok készítéséhez jó, ha megfigyeled a környezetedet, és van egy kis rajzolási tapasztalatod. Ha pedig az árnyékok formáját tudatosan egy alkotás szolgálatába szeretnéd állítani, akkor még pontosabban kell ismerned a digitális technikák nyújtotta lehetőségeket.
