Már senki nem meri megkérdezni tőlem, milyen egy tipikus napom. Nem bírják kivárni a választ. Amikor ott hagytam az alkalmazotti létet, mindenki erre volt kíváncsi. Hogy lehet létezni a hivatalba járás, a főnökök utasításai és az osztályértekezletek nélkül. Eleinte hosszas fejtegetésbe kezdtem, hogy amikor ügyféllel találkozom, akkor a belvárosi kávéházakat részesítem előnyben…, vagy vannak a 12 órás honlapépítő napok… aztán ha sok az ügyfél, sok az adminisztráció, amit home office-ban szeretek a legjobban csinálni, de heti háromszor mindenképpen beugrom a saját irodánkba, és ott vannak a fél napok, amikor az edzőteremben kezdek.
Ezen a ponton az érdeklődők szeme megrándul, figyelmük lanyhul, ködös tekintetükben személyiségem teljes széthullásának rémképe.
A legtöbb embert megrémíti, ha nincsenek sorvezetők. A legtöbb embert megnyugtatja a szokások ismétlődő ritmusa. Ők elsősorban a meggazdagodás reményében ábrándoznak egy vállalkozásról. Ha egyáltalán nem a lecsúszás szinonimájaként használják ezt a szót. Pontban 7.36.-kor szállnak fel a buszra, irodaházban dolgoznak, és csütörtökönként céges focira járnak. Csak a nívós sorozatokat nézik. Legkésőbb ötödikén megérkezik a fizetésük. Az ő szemükben kétféle vállalkozó létezik: a csókos trafikos, és Zimmerferi, aki hígított sört árul a Balatonon. Egyikben sem lehet maradéktalanul megbízni. „Csak a kezemet figyeljék, mert csalok”.
A másik véglet vallásos áhítattal néz rám. Rám, korunk hősére, a szabadúszóra, aki már a vágyott túlpartról integet. Aki nagy levegőt vett és ugrott. Biztosító kötél nélkül. Akinek van mersze élni, aki pókerarccal dob újra és újra hatost. Aki rakétaként száguld a világhírnév és a meggazdagodás felé. Érdekes módon ők is pontban 7.36.-kor szállnak fel a buszra, irodaházban dolgoznak, és csak a nívós sorozatokat nézik. De már beiratkoztak egy online tanfolyamra, éjszakánként a saját ötletüket csiszolgatják, ebédszünetben pedig a szabadságról és a függetlenségről ábrándoznak. A belvárosi fánk-sütöde ötletét pedig start-up-nak nevezik a barátaik előtt.
Én már mind a két csoportba tartoztam, a vállalkozókat lenéző és a szabadúszókat csodálóba is. Amíg vállalkozó szabadúszó nem lettem. Húsz év normális munkaviszony után sokkolóan hatottak az első hónapok. Nekem két év kellett a maradéktalan alkalmazkodáshoz annak ellenére, hogy viszonylag gyorsan jöttek az anyagi sikerek. Hat olyan aspektust emelnék ki, ami miatt az első évet nem szabad úszásnak, hanem kötöttfogású birkózásnak éreztem.
Mennyire szabad egy szabadúszó?
Aki azért adja erre az életmódra a fejét, mert azt hiszi, létezik kötöttségektől mentes élet, az óriásit fog csalódni. Egy szabadúszó ugyanis csak abban különbözik az alkalmazottaktól, hogy még a korlátokat is saját magának kell felépítenie. Ha projekt alapon dolgozol, eleinte egy ügyfelet sem engedhetsz el. Nem a főnököd, hanem az ügyfél lesz a mumus, aki miatt nem mehetsz el a tervezett szabadságra. A projekt határidő alkalmazottként és szabadúszóként egyaránt húsbavág. Ha már megalapoztad a megélhetésed, kevesebb kompromisszumot kell kötnöd, megválogathatod az ügyfeleidet, a munkáidat és a munkatársaidat is.
Te döntesz
A felelősség önmagadért és az életedért megszokhatatlan. Stratégiai kérdésekben is az lesz, amit te kitalálsz, de a fénymásolópapír minősége is rajtad múlik. El kell döntened, kivel akarsz együtt dolgozni, és kik lesznek a beszállítóid. Naponta nyomasztó döntések sorozata vár, és ez először enyhén szólva ijesztő. Később, az első sikerek után (az új munkatársnak remek ötletei vannak, az új üzletágban van fantázia,a fénymásolópapír pedig bevált, stb.) magabiztosabb leszel, és eljön az a pillanat is, amikor már élvezed, hogy rajtad múlnak a dolgok.
Nincsenek kifogások
Nem szidhatod a cégkultúrát, a cégvezetést, a munkatársakat, a politikusokat, a bicikliseket, tetszőleges ellenségkép behelyettesíthető. Sokkal súlyosabbnak éltem meg az elkövetett hibákat, hiszen nem okolhattam senkit. Később sokkal kevesebbet tocsogtam az önsajnálatban és az önvádban, inkább megpróbáltam elemezni a helyzetet és olyan rendszert kitalálni, amiben a hiba elkerülhető.
Nemcsak szakmai feladataid lesznek
Ezt volt a legnehezebb megugranom. Olyan szép szakma a programozás. Miért kell nekem értenem a bérszámfejtési papírok szerkezetét, amit a könyvelőtől kapok?! Mert olykor ő is hibázik, a bírság viszont nálam landol. Miért kell nekem fénymásolnom, takarítanom, beszereznem a férfi WC-be való spéci szelepeket, amikor diplomám van / nem értek hozzá / a legkisebb mértékben sem érdekel. Tetszőleges indokkal kiegészíthető. Később, amikor már megengedhetsz magadnak néhány munkatársat, koncentrálhatsz a saját területedre, kiszervezheted a nemszeretem feladatokat, és egy-egy félpillantással képes leszel kiszúrni a nagyobb baklövéseket, megengedheted magadnak azt a luxust, hogy a saját szakterületedre koncentrálj.
Folyton tanulnod kell
Ez ment a legkönnyebben, mert eddig is folyamatosan tanulnom kellett. Nem okozott gondot a saját érdeklődési körömbe eső dolgok megtanulása, a fejlődés érzete mindenért kárpótolt. Viszont vért izzadtam a számomra halálosan unalmas témákkal (vállalkozás jogi környezete, pénzügy, könyvelés). Ahogy az ismeretlen területek alapfogalmai lerakódnak, egyre otthonosabban mozogsz majd a mumusnak számító témákban is. Úgy érzed, kontrollálod a helyzetet, nem vagy kiszolgáltatva teljes mértékben az ügyvédnek, könyvelőnek, marketingesnek, árubeszerzőnek, stb.
A szabadúszónak van konkurenciája
Bármilyen területen is képzeled el a vállalkozásod, 99,99%-ban biztos vagyok benne, hogy nem leszel egyedül. Ott van a pimasz, bosszantó, kompetens vagy kevésbé kompetens konkurencia. Eleinte győzni akarsz, zavarnak a számok, titokban valamilyen iparági vezető helyről álmodozol, legnagyobb, legszebb, legjobb, legelső. Később rájössz, hogy nem ezek a címkék a legértékesebbek. Az én mester hármasom: elégedett ügyfelek, hosszútávon stabil működés, örömteli munka. Versengés és együttműködés között meg kell tanulni egyensúlyozni, hiszen érdeklődési körben éppen azok állnak a legközelebb hozzád, akik ugyanazzal foglalkoznak, mint te. A változó kapacitás igényt sem lehet ellenséges környezetben lekezelni, viszont szabadúszók, kis cégek laza hálózatával már optimalizálni tudod a kihasználtságodat.
Nem való mindenkinek ez az életforma, sok a buktató. Elméletben, a szobában ülve, racionális érvek mentén nem levezethető, hogy szeretni fogod-e. Mert bármilyen hihetetlenül is hangzik, időbe telik megszokni, hogy nincs tipikus napod. Hogy lehet létezni hivatalba járás, főnöki utasítások és osztályértekezlet nélkül is. Hogy minden a te döntéseiden múlik, és egyes egyedül te vagy felelős a SIKEREKÉRT.