Sid Caesar amerikai humorista megjegyzése, miszerint „Nem az volt a zseni, aki feltalálta az első kereket, hanem az, aki feltalálta a másik hármat” jól érzékelteti, hogy zseninek lenni viszonylagos. Hajlamosak vagyunk feltételezni, hogy a katedrálisokat és részecskegyorsítókat életre hívó zsenialitás csak a kiválasztott kevesek sajátja, pedig ez távolról sincs így. A kíváncsiság, a problémák megfogalmazásának képessége, a megoldások játékos keresése, az alkotás utáni vágy, a felfedezések, meglátások öröme mindenkiben ott szunnyad, legfeljebb a hét-köznapok nyomása alatt hagyjuk elsorvadni ezeket a képességeket. A kreatív felismeréseket övező hirtelen megvilágosodásról Szent-Györgyi Albert így ír: „Felfedezni valamit, annyit tesz, mint látni, amit mindenki lát, és közben arra gondolni, amire még senki”.
Játékos, szabad, meglepő
Az isteni szikra
Igaz ez arra a távoli ősünkre is, aki elmélyülten ütögetett két követ egymáshoz fejében azzal a vízióval, hogy belőlük éles szerszám készíthető. Ugyanúgy gondolkodott, mint mi: következtetéseket vont le, összefüggéseket fedezett fel, képzelőereje segítségével pedig kitágította a valóság határait. A kreativitás a logikával karöltve nagyon ütős párosnak bizonyult, óriási előnyt jelentett a változó környezethez való alkalmazkodásban. Hívták később találékonyságnak, zseninek, ihletnek, és nagyon sokáig isteni eredetűnek tartották. A kreativitás teremtő erejét ma már az emberi elmének, az agynak, vagy éppen a léleknek tulajdonítjuk világnézeti beállítottságtól függően.
Az emberi gondolkodás kreatív oldalát talán úgy képzelhetjük el a legplasztikusabban, ha szemügyre vesszük az álmainkat. A logikai összefüggések sokszor hiányoznak belőlük, ugyanakkor erős képi világ jellemzi őket. A szabadon áramló asszociációk mellé sokszor nagy érzelmi intenzitás párosul. Ma már kutatások bizonyítják, hogy az alvás álmodó szakaszában az emberi agy intenzív rejtvényfejtő tevékenységet folytat, és valóban a gondolkodás kreatív jellemzői vannak túlsúlyban ilyenkor. Az álmainkban felderengő megoldás azonban nem kívülről érkezik, hanem az ébren összegyűjtött benyomások, információk alapján ölt váratlanul alakot. Ezt a szakadatlanul mintázatok, összefüggések után kutató tevékenységet a bal agyfélteke racionális működése kontrollálja, és kritikájával, levezetéseivel, logikájával kiszűri a tévedéseket.
Tudományos, fantasztikus
Agyunk két nagyjából szimmetrikus féltekéből áll, amelyek különbözőképpen dolgozzák fel a környezetből feléjük áramló információkat.
Bal agyfélteke: nyelvi képességek, logika, részletek, kategóriákra bontás, sorrendiség. Jobb agyfélteke: szövegkörnyezet értelmezése, képeken alapuló gondolkodás, asszociációk, érzelmek, összefüggések az elemek között, egységes, teljes kép kialakítása.
Bal agyféltekés civilizáció
Bár már sokan felhívták a figyelmet az ebből származó hátrányokra, az iskolákban még mindig túlsúlyban van a bal agyféltekés képességek fejlesztése. Legtöbbször a tanár által bemutatott megoldási sémákat kell ismételgetni, vagy konzerv összefüggéseket bemagolni. Szinte teljesen hiányzik az együttgondolkodás, az egymás ötleteire építkező közös problémamegoldás. Nem csoda, ha a gyerekek elvesztik az érdeklődésüket, kezdeményezőkészségüket, a problémákra pedig nyomásként és nem kihívásként tekintenek. A hihetetlen mértékű szakosodás miatt szinte csőlátásban szenvedünk, az óriási mennyiségű ismeret, amit el kell sajátítani, nem hagy időt a gondolati csatangolásra. Később pedig a végletekig leszabályozott munkahelyi folyamatok, a betartandó standardok szinte leszoktatnak az önálló gondolkodásról.
Pedig óriási örömtől fosztjuk meg magunkat, ha mindig a mirelit megoldásokhoz nyúlunk. Felfedezni valami újat, kitalálni és megalkotni valamit növeli az önbecsülésünket, megsokszorozza az energiáinkat, felvértez a nehézségekkel szemben. Átélhetővé válik a saját hozzá-adott értékünk, és nagyobb önbizalommal vágunk neki a következő feladatnak. Nem utolsó szempont, hogy sokkal szórakoztatóbbá, élvezetessé válik a munka. Néha pedig csak elhatározás kérdése, hogy letérünk-e a megszokott vágányról.
Énünk meglepő és mulatságos oldala
Ha portrét akarnék rajzolni a kreatív személyiségről általában, nagyon nehéz dolgom lenne. Csíkszentmihályi Mihály kreativitás kutatásai során megállapítja, hogy „nincs semmilyen, csak a kreatív emberekre jellemző személyiségvonás”. Azonban, a világhoz való viszonyulást a megkérdezett, elismerten kreatív emberek esetében nagyon hasonlónak találta. „Mindannyian rendkívüli módon élvezik a tevékenységet, amit folytatnak. Sok mindenre kíváncsiak, széles érdeklődési körrel bírnak. A problémákat megtalálják, és változatos megközelítési formákat alkalmazva, játékosan oldják meg. Kísérletező alkatok, rugalmasak, nem követik mereven a szabályokat. Nyitott, előítéletektől mentes, nagy fantáziával megáldott emberek, akik egyaránt tudnak szabadon szárnyalni és elmélyülten koncentrálni.”
Tulajdonképpen ez a jellemzés tökéletesen illik bármelyik óvodásra. Akinek sikerül megidéznie ezt a csillogó szemű gyermeki ént, egy csapásra egy sokkal színesebb, humorosabb világban találja magát. Ahol a problémák nem akadályok, hanem izgalmas rejtvények, a munka nem kötelesség, hanem játék, a munkatársakról az inspiráció és nem a konspiráció jut az eszébe, az újdonság pedig nem félelemmel, hanem izgalommal tölti el.
Az alkotó ember értéket teremt – Bódis Kriszta a kreativitásról
Mindannyian megkaptuk a kreativitás ajándékát, ne hagyjuk elsorvadni. Ne hagyjuk, hogy elvegyék tőlünk az alkotás lehetőségét azzal, hogy lenyesegetik rólunk a világ alakításának vágyát. Hagyjuk néha gyerekeinket átrendezni a lakást, a lábasokból hadd készüljenek dobok, a lepedőkből palástok. Lássuk be, a szabadság megtapasztalására is szükség van ahhoz, hogy később a szabályok betartása se bénítsa a szárnyalást. Csak így lehet azt is megtanulni, hogy a határsértések ne romboljanak, hanem új keretek között újat építsenek. Lehet ugyanis szabályt szegni, ha az nem kárt és pusztítást eredményez, hanem valami újat és jót teremt.
Használjuk a mobil telefonjaink kameráját, az internet egyszerű vágóprogramjait és készítsünk filmeket, fotókat a világról, osszuk meg közösségeinkben ezeket az alkotásokat. Az alkotás kreatív energiákat szabadít fel és a gondolkodás mozgékony, nyitott állapotába kerülünk. Használjuk ezt ki, merjünk megszabadulni a belénk nevelt nézőpontoktól, fedezzük fel önmagunkat és a világot az alkotás folyamatán keresztül. Tanuljuk meg újra látni önmagunkat és a másikat, újra érezni önmagunk tehetségét, lángját.
Kibontakozik vagy elsorvad
Jó hír azok számára, akik fel akarják ébreszteni a bennük szunnyadó költőt (vagy éppen feltalálót), hogy a kreativitás nagymértékben fejleszthető. Talán meglepően hangzik, de első lépésként a hozzáállásunkon kell változtatni és csak utána jöhetnek a kreatív gondolatok meg-születését segítő technikák. Növeli nyitottságunkat, rugalmasságunkat, ha megtörjük a kialakult napi rutint, megkérdőjelezzük eddigi szokásainkat, időbeosztásunkat, munkamódszereinket. Albert Einstein sajátosan fogalmazza meg a mindent megkérdőjelező hozzáállás jelentőségét: “Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja azokat”.
Hasznos, ha különböző nézőpontokból fogalmazzuk meg az elénk kerülő problémákat, ugyanis minden megfogalmazás mederbe tereli a gondolatainkat, és különböző megoldásokat sugall. A cégeknél használt kreativitás-fejlesztő technikák fontos közös vonása, hogy az ötletek felbukkanása és rostálása időben elkülönülten történik. A szabad képzettársításhoz ugyanis támogató közegre van szükség, a gondolatok szárnyalását megbénítja a kritika. Ha igazán inspiráló környezetet szeretnénk teremteni, akkor dolgozzunk csapatban. Ha mások ötletei beindítják a fantáziánkat, lelöknek a megszokott gondolati vágányról, színesebb, érdekesebb megoldások születhetnek. A kreatív eredmények létrejöttének azonban csak egyik összetevője a tehetséges ember. Az egyéni kreativitás ereje megsokszorozódhat az innovatív ötleteket támogató társadalmi közegben, míg a kezdeményezések el is halhatnak az általános konzervativizmus miatt.
A magyar tehetség mítosza – Geszti Péter véleménye
Alapvetően kreativitás-ellenesnek érzem a mai magyar társadalmat. Szólamokban ugyan már óvodáskortól elvárja a kreativitást, azonban, amikor felnőtt emberként ráébredve a lehetőségeidre, a hatókörödre előállsz az ötleteiddel, azonnal falakba ütközöl. Irritálja az embereket, ha valaki más típusú megoldást hoz, ha eltér a megszokottól. Minél nagyobb dimenziójú ötlettel álltam elő az elmúlt 10 évben, annál nagyobb ellenállásba ütköztem.
Pedig minden kreatív gondolat annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Erre Magyarországon különösen rosszak az esélyek. Ahol az emberek többsége az anyagi túlélésért küzd, ott az egzisztencia fenntartására irányulnak az energiák, és a valódi kreativitás ritkán tud érvényre jutni. A nyitottság, önmagam megkérdőjelezése, az előfeltevésektől mentes gondolkodás, az előítélet mentesség mind szükségesek a kreativitás kibontakozásához, de a gyanakvó és irigy környezet gátolja ezeknek az értékeknek a kiteljesedését.
Maximálisan hiszek a kreativitás és a humor erejében, hiszen részben ezeknek köszönhetem a sikereimet. Ösztönösen keresem az új helyzeteket, a kihívásokat, mert ez már önmagában rákényszerít, hogy eltérjek a rutintól. Számomra a kreativitás egyfajta hozzáállás is az élethez. Akiben nagy a „létvágy”, aki éhes az életre, aki kíváncsi a világra, az emberekre, aki meg tudja őrizni a játékosságát, az szinte behívja az életébe a kreativitás energiáit.
Új kor hajnalán
Daniel H. Pink a kiváló amerikai pszichológus Megújult elme című könyvében fényes jövőt jósol a kreatív személyiségeknek és a kreativitást támogató társadalmaknak. „A tudásmunkások kora, amelyben a szaktudás, és az algoritmikus gondolkodás vezetett sikerhez lejárt. Az új kihívásokban bővelkedő korszakban a fejlődés motorja a kreativitás lesz. Azok az emberek fogják a társadalom arculatát meghatározni, akik fejlett empátiás készséggel, élénk képzelőerővel rendelkeznek, akik a komplex, teljes képet tartják szem előtt, és nem vesznek bele az információ-áradatba. A XXI. században a kreativitás lesz az egyéni és a társadalmi siker első számú záloga”.