Webdesigner lettem

A tapasztalat előny a UX tervezés során - interjú Takács Zolival



Minden ügyfelet és vállalkozást alaposan kielemez mielőtt beleveti magát a feladatba. Nem végez félmunkát, mindig komplex rendszerekben gondolkozik. Folyamatosan érdeklődik a szakma újdonságai iránt. Nyughatatlanul kíváncsi, vágyik a fejlődésre és teli van megvalósítandó célokkal. Azt mondja, hogy egy feladat addig izgatja, amíg kihívást lát benne. Másodszorra ugyanazt már nem vállalná el.

-Úgy tudom a szakmai életeden felül a magánéleted is igen sikeres. Mit tudhatunk rólad?

52 éves vagyok, 3 felnőtt leányzó büszke édesapja. Ez azért is furcsa, mert olyan vagyok, mint egy rossz gyerek, aki mindig valamin töri a fejét. Még nem sikerült felnőnöm. Nagyon szerencsésnek tartom magam, mert rengeteget köszönhetek a feleségemnek, aki viszi a hátán a család ügyes-bajos dolgait, és mindent IS elintéz. Így van lehetőségem a munkában kiteljesedni. Egy olyan házasságban, ahol gyerekek is vannak nincsen egyéni siker, csak közös. Én ezért a közös sikerért nagyon hálás vagyok neki.

-Hogyan találkoztál először az informatikával?

Koromból kifolyólag a számítástechnikával való ismerkedést még a Commodore, az iskolaszámítógép (HT-1080z) és a ZX Spectrum korában kezdtem. Az első ilyen számítógépes klubfoglalkozás után elmentem a boltba és megvettem egy „Basic for dummies” könyvet. Mivel akkoriban még nem feltétlenül jutott az órán számítógép közelébe az ember, és otthon sem volt a többségnek számítógépe, így a következő klub-alkalomra egy kockás papíron megírt programmal jelentem meg. Nagyon bizonytalan voltam a dolgomban, de a program működött, hatalmas sikerélmény volt. Teljesen beszippantott. Az elhivatottságomat látva az iskolában is lehetőséget kaptam arra, hogy géphez jussak, amikor csak szükségem van rá, ami hatalmas dolog volt akkoriban.

Aztán az első munkahelyemen, a Dédász áramszolgáltatónál szerencsére úttörő módon támogatták a számítógépek felhasználását. Ekkoriban még a vállalatok nem rendelkeztek komplex informatikai rendszerekkel, inkább csak a bátrabbak kísérleteztek a számítógépek világával. Az ottani igazgató nagyon jól felismerte, hogy az informatikára komoly figyelmet kell fordítani, így lehetőséget kaptam arra, hogy az ügyvitel működéséhez szükséges programokat kezdjek írni. Ezek a feladatok igencsak sokszínűek voltak. Írtam a vállalati konyha működéséhez szükséges konyhai nyilvántartó programot, vagy az eszközök készletezését szolgáló szerszámnyilvántartó alkalmazást is. Mindemellett főleg kisebb ügyviteli programokat kódoltam (nyersanyag elszámolás, pénztár, raktárkezelés), amiket nagy örömömre még évekig használtak a vállalatcsoportnál.

Később a Keszthelyi Egyetem számítógép központjába mentem át dolgozni, ahol megismerkedtem a DTP-vel (Desktop Publishing – nyomdai minőségű kiadványok személyi számítógéppel való előállítása). Elvarázsolt a nyomdai termékek (szórólap, tankönyv) vizuális kialakításának lehetősége. Természetesen ma már mindenki kinevetné az akkori munkáimat, de abban az időben ezek még újdonságnak számítottak.

Az első időkben, amikor elküldtem az elkészült anyagot a nyomdába, folyamatosan visszadobálták. Ez egy családias, frissen induló kis cég volt, így szívesen elmagyarázták, miken kellene javítanom. Próbáltam minél többet kérdezni, szerintem már riadólánc működött a gépteremben, ha beléptem, de azért lassan megértettem hogyan működik a nyomda és ezt a tudást a mai napig alkalmazom a munkáimban.

Később a Danubius hotellánchoz mentem rendszergazdának. Hivatalosan számítógépeket és hálózatokat tartottam karban, de mivel akkor még a Danubius egy induló cég volt, ezért a szórólapokat is én rajzoltam, és minden apróbb informatikai jellegű munkát is én végeztem. Később, a vállalat növekedésével specializálódtak jobban a feladatok. Itt 27 évig dolgoztam főállásban, mellette pedig vállalkozóként vettem részt egyéb projektekben.

Vállalkozóként eleinte leginkább programoztam, például nyilvántartó programokat írtam (kis keramikus műhelynek a gyártási értékesítési programját vagy mélyépítő cégnek anyaggazdálkodási rendszerét). Ezekhez a feladatokhoz szeretem 100%-ig megismerni az adott céget, hogy a valós igényeikre írjam meg a programot, ami a legtöbbször túlmutatott az ügyfél elvárásain. Számos alkalommal megkaptam már a vállalat vezetőjétől, akinek éppen dolgoztam, hogy jobban ismerem a szervezetét, mint ő maga. Ez sokszor valóban így is van, hiszen egy jó ügyviteli program megírásához nagyon pontosan kell ismernünk azt a rendszert, amelyhez a programot készítjük.

Aztán jött egy kisebb irányváltás az életemben. Idővel a programozás megváltozott és ma már teljesen más architektúrára kell fejleszteni a programokat. Rá kellett ébrednem, hogy egy fejlesztés nem csak egyféle tudást, és főleg nem egyféle szemléletmódú embert kíván meg. Ezért a programozási munkákat kezdtem átadni profibbaknak, viszont egyre jobban érdekelt az ember és a technika kapcsolata. A három fontos terület metszetében szerettem volna lenni. Egy jó alkalmazás kiszolgálja az üzletet, az embert, és a működés technikai feltételeit is megteremti. Korábban az üzleti cél volt a legfontosabb egy programban, de már egyre jobban az ember/felhasználó, mert végül is az üzlet is az emberért van.

Kisarculat tervezés. Designer: Takács Zoli
Kisarculat tervezés. Designer: Takács Zoli
Kisarculat tervezés. Designer: Takács Zoli
Kisarculat tervezés. Designer: Takács Zoli

Így végül a rendszerszervezés, kommunikáció, funkcionális tervezés és a grafika, UX irányába mentem tovább és ezeken a területeken vállaltam és vállalok munkákat a mai napig.

- És ha mindez még nem lenne elég, számos hobbynak is hódolsz, igaz?

Igen. Nagyon szeretek fotózni. Először csak a kirándulások élményeit akartam megörökíteni, de hallgattam a barátom tanácsára, hogy ne vegyek kompakt gépet, hanem inkább egy alap tükörreflexest, úgyis elmélyülök majd a témában. Hát így is lett. Így megtanultam egy bizonyos szinten a képekkel is bánni. Ezt sokszor a munkáimban is hasznosítani tudom. Pl. a Vikinghotel weboldalának készítésekor mondtam az igazgatónőnek, hogy véleményem szerint az embereknek a szállásfoglalásnál nem csak maga a szálló a fontos, hanem a környezet is. Így leutaztam Agárdra pár napra és körbefotóztam a környék látványosságait. A weboldalon ezek a fotók mutatják be a térségben megtekinthető látványosságokat, érdekességeket és csábítják a hotelbe a látogatókat. Így úgy tudott elkészülni a weboldal, hogy ismertem a szállodát, a környéket, a tulajdonost is. Vagyis ugyanazt a miliőt, ami majd a vendégeket fogadja, meg tudtam teremteni a weboldalon is.

Hotel Viking honlapja . Webdesigner: Takács Zoli
Hotel Viking honlapja . Webdesigner: Takács Zoli

Később persze megint jött egy új mánia. A filmezés elérte a már házilag is kifizethető de minőségi szintet, így beruháztunk egy barátommal kamerákba és világításba. A film egy kicsit más világ, mint a fotózás. Nem a pillanat művészete, hanem inkább gondos tervezést igényel. Folyamatosan együtt kell működni a technikai nehézségekkel és a tökéletetlenségek ellenére használható anyagot kell leadni.

A fotózással szemben, ahol az ember csak elindul és észrevesz valahol valamit, majd körbefotózza különböző nézőpontból és eredményt produkál, a film nem a lencsén születik.

Előre létre kell jönnie bennem, hogy mit akarok megmutatni, és utána ki kell választani az oda vezető legcélszerűbb utat. Megtanultam, hogy a film létrehozása a szó szoros értelmében vett nagybetűs GYÁRTÁS!

Arculatterv filmipar témában.Tervező: Takács Zoli
Arculatterv filmipar témában. Tervező: Takács Zoli

Egyébként ez, szerintem minden más "művészi" területre is igaz. A hobby-státusztól épp ez a tudatos megközelítés különbözteti meg a profit. Nem lehet mindig zseniálisat alkotni, de pont a módszer és a gyártás "mechanizmusa" biztosítja, hogy ha nem is zseniális, de megfelelő legyen a végtermék, és ne csak 25 változat közül legyen egy véletlenül jó. Persze humán területről beszélünk, így a módszerbe az is beletartozik, hogy megismerjük a saját kreativitásunk működését, és tudjuk magunkról hogyan lehet befűteni az alkotókedvünknek.

A legújabb hobbym pedig a novellaírás. Még csak most tanulom, de már rá kellett jönnöm, hogy hiába mindenféle múzsa, tudatos tervezés, szerkesztés nélkül nem érhető el a megfelelő hatás az írás esetében sem.

- Hogyan találkoztál a WEBARTERY-vel?

Végig éltem, hogyan változott az informatika világa az elmúlt évtizedekben. Az internet megjelenése radikálisan átrendezte a piaci szereplőket. Elképesztő lett a verseny, hiszen a konkurencia egy kattintásra van minden iparágban. Az okostelefonok és az azokra írt rengeteg alkalmazás megjelenésével átalakult az emberek szemlélete. Egy problémára már számos megoldás közül lehet választani. Például, ha egy alkalmazás teljesen meg is felelne, de nem tetszik a színe, vagy a megjelenő adatok elrendezése, már cserélem is le, hiszen 30 másik megoldás áll még a rendelkezésemre.

Egy ilyen környezetben kiemelten fontos lesz a felhasználó Érte készül minden, és ő mond ítéletet a munkánk felett két gombnyomással.

Valamikor az informatikai "tápláléklánc" csúcsa a programozó volt. Ma már inkább a termékfelelős és a UX-es kombinációját nevezném annak. De persze egy csapatban mindenkinek a helyén kell lennie. Hiába bármilyen UX, ha a program nem fut stabilan. De azért érdekes tendencia, hogy egy programhibát - az egyébként megfelelő alkalmazásban - jobban tolerálnak a felhasználók, ellenben, ha az nem kényelmes, vagy nem tetszik nekik, akkor azonnal törlik.

Tehát amikor felismertem ezeket az új trendeket és elkezdtem kisvállalkozásoknak alkalmazásokat készíteni, azzal kezdtem, hogy utána olvastam a marketingjüknek és üzletvitelüknek. Ez nekem kellett ahhoz, hogy azt és úgy lássam, ahogy azt a vállalkozó látja, vagy legalábbis kellene, hogy lásson. Magától értetődő volt, hogy az "új világban", ahol a cél a felhasználó, ott őt és az ő problémáit, szemléletmódját kell megtanulnom. Továbbá azokat a szempontokat, módszereket, amelyekkel ezeket felkutathatom. Ez ma már túlmutat a régen is használt webergonómiai kérdéseken.

A WEBARTERY pedig úgy került a képbe, hogy szeretem magam felfedezni a dolgokat, fontosnak tartom, ha nem előemésztve kapom a megoldást, hanem felhívják a figyelmemet a lényegre, és irányítanak, hogy én magam fedezhessem fel. Így mindenképpen olyan tanfolyamot kerestem, ami nem a klasszikus poroszos iskolai oktatás. Mivel már régóta készítettem weblapokat és grafikai munkákat, nem tipikusan webdesigner tanfolyamot kerestem, hanem az UX-ben akartam elmélyedni.

Írtam Katának és megkérdeztem, hogy nekem, mint rendszertervezőnek ajánlja-e az UX tanfolyamot. Ő erre azt válaszolta, hogy szerinte én már nagyjából tudom, ami ebben a tananyagban van. Tetszett az őszintesége, ezért mégis megvettem a tanfolyamot és nem is bántam meg. A feladatok teli vannak kreativitással és egytől-egyig segítik a megértést. Kis gondolatmagot ültetnek el az ember fejében, amik később kivirágozhatnak, ha termő talajra találtak. Szóval kihozta belőlem a kreativitást.

Azóta jobban megismertük egymást Katával és volt alkalmam blogbejegyzést és tananyagot is írni a tanfolyamhoz nyomdai témában, illetve részt veszek néhány WEBARTERY-s projektben is. Nagyon örültem minden felkérésnek, mert mindegyik tartogatott valamennyi újdonságot is a számomra.

- Mi az, amit ennyi tapasztalattal a hátad mögött tudtál hasznosítani a tananyagból?

Leginkább a szemléletem változott az oktatás során. Az elvállalt munkákat más szempontból is megvizsgálom, megtervezem. A korábban vallott fontossági arányok átalakultak. Még a webdesign szó jelentése is átformálódott bennem. Ma, már nem csak egy vizuális élmény előállítását jelenti, hanem egy teljes folyamat áttekintését, megtervezését is, aminek maradéktalanul kell szolgálnia az üzleti célokat, illetve a felhasználót.

Szerintem fontosabb, hogy egy weblapot a felhasználó jól tudjon használni, mint hogy szép legyen. Sokan ezzel nem értenének egyet, de nekik azt mondom, nézzék meg az Amazon oldalát. Rengeteg sokkal szebb oldalt látni, de mégis, szeretném egyórás nyereségét 5 éves fizetésemnek. Minden elem kinézetének, helyének és funkciójának ezen a weblapon nagyon nyomós, dollárezrekben mérhető oka van.

Tudomásul kell venni, hogy egy vállalkozás nem azért fizet meg egy webdizájnert, hogy az a saját vizuális önkifejezése eszközének tekintse a készülő weboldalt, hanem mert pénzt akar termelni a weblappal.

Teljesen megváltozott a munkafolyamataim sorrendje és aránya is. A weblap funkcióinak megtervezése mellett a kommunikációs célok meghatározása lett elsődleges, majd ezek alapján maga a kommunikáció megtervezése, mind képi, mind szöveges vonatkozásban. A tanfolyam elindított egy olyan úton, aminek a segítségével minden munkámat tudom értékelni a végén, meglátom a hibákat, és levonom a konzekvenciákat. Azt gondolom ez a legtöbb, ami egy tanfolyamtól elvárható, hogy az ember tudjon utána magától is fejlődni, előrébb lépni, mert már a kezébe nyomták az oktatás során az iránytűt.

- Változott-e azóta, hogy milyen munkákat vállalsz el?

Részben igen. A többi hallgató munkáiból le tudtam szűrni miben vagyok jó, és mi az, amit nálam sokkal jobban tudnak mások. Például egy művészi jellegű plakátot biztos nem vállalnék el, mert látom, hogy ebben mások messze megelőznek.
Másrészt meg már nem az számít, hogy mit vállalok, hanem inkább az, hogy kinek. Egy sikeres projektben nagyon sok múlik a megrendelőn.

Szőlőhegyi Piknik honlapja. Webesinger: Takács Zoli
Szőlőhegyi Piknik honlapja. Webesinger: Takács Zoli

Természetesen az is megoldás, ha rám bízza, én majd úgyis elmondom mit miért csináltam úgy. Ehhez nekem meg kell ismernem az Ő céljait, vállalkozását. Az a vállalkozó, aki nem hajlandó időt fordítani a weblapja elkészítéséhez szükséges üzleti-marketing tervezésre, eredményesebb, ha másra költi a pénzét.

- Tehát akkor hogyan dolgozol, pontosan milyen szolgáltatásokkal várod az ügyfeleidet?

Ma már 100%-ig szabadúszó vagyok. Legszívesebben ügyviteli jellegű alkalmazások (web-, mobil-, vagy desktop alkalmazás) készítésében veszek részt, a funkció és adatbázis tervezésben, UX-, UI tervben, valamint a megrendelőnek a fejlesztői csapat felé való szakmai képviseletében. Sajnos ilyen területen elég nehéz betörni a piacra, de szerencsére van több évre való saját fejlesztési ötletünk, amiken a kollégáimmal dolgozhatunk.

A saját fejlesztések esetében pedig alapvetően szolgáltatás jellegű megoldásokban gondolkozunk. Már nem gondolom, hogy működne a régi „dobozos” módszer a szoftvereknél, amikor egy nagyobb, fix összeget fizetett a felhasználó a készítőnek. Olyan termékeket képzelünk el, amelyeket havonta fizetendő, de alacsonyabb díjért tudnak használni az emberek, mert így a folyamatos bevétel mellé folyamatos fejlesztést társíthatunk.

Ezek mellett belefér egy kis grafika és weblapépítés is. Viszont csak olyan munkákat vállalok, ahol olyan weboldalt készíthetek, ami valóban támogatja a megrendelő üzleti céljait. Ha csak félmegoldást szeretne egy ügyfél, akkor inkább el sem vállalom a projektet, mert ilyen munkát nem tudnék jó szívvel kiadni a kezemből.

- Új projektek, jövőbeni tervek

Nemsokára a piacon is elindul egyik webalkalmazásunk (bowlerhat), amit személyes értékesítések menedzselésére készítettünk. Pl. MLM-eseknek, biztosítósok, ingatlanosoknak vagy bármilyen ügynököknek. Ez már tesztelési fázisban van.

Saját webalakalmazás fejelesztése
Saját webalakalmazás fejelesztése

Most nagyon érdekes kérdés számunkra a saját termékünk értékesítése. Mert nem tudjuk úgy eladni a terméket, hogy felsoroljuk a benne található funkciókat, először kvalifikálni kell a vevőket, hogy az adott funkciók miért könnyítik meg az ő munkájukat.

Így ez most megint egy tanulási fázis, mert rengeteg mindent meg kell most még értenünk a termék sikeres marketingjéhez. Az üzemeltetés és a további fejlesztések menedzselését is az eddigiekhez képest máshogyan kell majd végeznünk. Ennek a terméknek a kialakításában már nagymértékben támaszkodtunk a tanfolyamon tanultakra is. Jó látni, ahogy a termék egyre karakteresebben formálódik, így mindig akad munka a bemutató és értékesítési weboldalakkal is. Folyamatosan olyan érzésem van, hogy már vannak elavult részei is a weblapnak, ami azért vicces, mert még csak teszteljük a terméket. Még néhány hónap, mire az alkalmazás beáll, de már most tervezzük az új modult, ami munkacsoportok kommunikációját, együttműködését segíti majd.

Ha a bowlerhat befut, akkor akár indulhat is a következő fejlesztés. Szerencsére ötlet az van bőven, a következő 20 évre biztosan el tudjuk magunkat látni munkával.

Továbbá a jelenleg 3 fős csapatunkkal szeretnénk majd több kisebb kreatív csoportot létrehozni és azokat irányítani. Így tudnánk gyorsítani a fejlesztések ütemét, illetve elérni azt, hogy idővel már csak a kreatív feladatokkal kelljen foglalkoznunk.

Share this post