"...felhasználói élmény? ugyan már, mit adhat nekem egy ilyen modul? Hisz az írásaink sziporkázóan szellemesek vagy drámaian őszinték, miért lenne gondom azzal, hogy az olvasóim jól érezzék magukat nálunk?
Ezek voltak az első, kissé öntelt gondolataim az anyagok elolvasása előtt. Aztán menet közben iszonyúan elszégyelltem magam. Megdöbbentett, hogy milyen nagyképűen kezeltem dolgokat. Olyan apróságokra hívta fel a figyelmemet, amikre azt hittem, én ezeket kirázom a kisujjamból.
Egy példa. Cikkek címadása. Annyira más akartam lenni, mint a többiek, annyira frappáns és különböző, hogy a szalagcímek rettenetesen érthetetlen, túlbonyolított mondatok lettek. Drága tanárnőm, még az általános iskolából engedett minket utunkra azzal az intelemmel, „nem az a szépirodalom, ha egyszerű dolgokat bonyolultan fogalmaztok meg, hanem, ha a bonyolultakat tudjátok egyszerűsíteni”. S, igen, Kata hívta fel a figyelmemet arra a tartalmas gondolat nem mindenható. Ha nem teszem vizuálisan élvezetessé, ha nem könnyítem meg a mondanivaló feldolgozását megfelelően átlátható struktúrával, akkor a végeredmény mindkét oldalon a csalódottság lesz. Így fordítottam sokkal nagyobb figyelmet a felhasznált szolgenekre, az olvashatósági kritériumokra (font típus, elrendezés, karakterszám) és a képi anyagok kiválasztására.
Kata segített az olvasói és írói motivációk jobb megértésében. Lerántott a földre, de ezzel nem a szárnyaimtól fosztott meg, hanem olyan biztos alapokat adott, amikkel sokkal magasabbra szárnyalhatok..."