Photoshop hajkijelölési technikák 3. (Problémás esetek)

Szerző: | Photoshop

Ezek már nagyon borzas, nagyon szélfútta, vagy nagyon kedvezőtlen fényviszonyok között fotózott hajak lesznek, de még mindig ki lehet őket őket profi módon vágni Photoshop-ban.

A hajkijelölési sorozatunk első két részében megismertünk egy könnyebb hajkijelölési technikát és egy közepesen nehéz módszert. Mindkét esetben a Select and Mask/Kijelölés és Maszkolás funkció hasonló, ám mégis két különböző esetben bevethető használatát vettük át. Önmagukban már ez a két módszer is nagyon sok nehéz esetet meg tud nekünk oldani, viszont nem garantálják minden esetben a lehető leggyorsabb megoldást.

Színcsatornás kijelölés

Vegyük csak például a képen látható fázós lányt. Ha közelebbről megnézzük, eléggé szálas, göndör, vagy hullámzó hajszálakból álló frizurája van, amit szinte lehetetlenség, vagy felesleges időhúzás lenne kézzel kijelölni. Ha ki akarnánk vágni csak a modellünket a képből és áttenni valahova máshova, akkor a Kijelölés és Maszkolás lehet, hogy elegendő lenne ehhez a művelethez. De mi van akkor, ha a modellünkkel együtt a székre is szükség van?

Ez a fonott szék több apróbb helyen átengedi a háttér fehérségét, s ha szálanként akarnánk mindent kijelölni, azzal megint csak rengeteg időt veszítenénk. Bár szerencsére van egy módszer a Photoshop-ban, ami egyszerre nyújt segítséget ilyen kusza hajszálak és bonyolult, aprólékos objektumok kijelölésében, ebben az anyagban ezt a technikát fogjuk átvenni. Másoljuk le az eredeti rétegünket Ctrl+J segítségével, s kezdjük el a munkát az újonnan létrehozott modellrétegünkön.

Csatornákból kijelölést, kijelölésből rétegmaszkot

Photoshop jobb alsó sarkában találhatjuk azt a panelt, amelyen a munkadarabunk rétegjeit láthatjuk. De ugyanezen a panelen találjuk a Channels/Csatornák és a Curves/Görbék fülecskét is, nekünk most az előbbire lesz szükségünk. Ha átkapcsolunk a csatornákra, akkor láthatjuk, hogy az összes színcsatorna be van kapcsolva, az RGB, a vörös, a zöld, és a kék is. Ha ezeket elkezdjük ki és bekapcsolgatni, akkor egyrészt különböző színvariációkban láthatjuk a képünket változni, de ha csak egy csatorna van bekapcsolva, akkor a képünk fekete-fehér lesz.

Ehhez a hajkijelölési technikához nekünk arra az egy csatornára lesz szükségünk, amelyik a legkontrasztosabbnak tűnik. Nem mindig, de esetek nagy részében a kék csatorna lesz ebben a kiválasztott, de azért érdemes végignézni a többit is, hátha mégse a kék a legkontrasztosabb. Jobb, ha az eredeti színcsatornákban nem okozunk változást, így a kék csatornára jobb egérgombbal kattintva válasszuk ki a Csatorna másolása lehetőséget.

Ekkor a program felkínálja a lehetőséget, hogy hogyan akarjuk elnevezni az új csatornát, hagyhatjuk „kék másolata” néven, nincs jelentősége. Viszont most két kék csatornánk van bekapcsolva, amitől vörös lett a képünk, egyedül a kék másolatréteget hagyjuk meg láthatónak, s ezen fogunk dolgozni.

billentyűkombinációval hozzuk be a Levels/Szintek funkciót, s állítsunk a csatornánk kontrasztjának a mértékén. A lényeg az, hogy jól ránagyítva a hajszálakra be tudjuk lőni azt az optimális mértéket, ahol elég sötétek a hajszálak, s szinte hófehér körülöttük a háttér. Ám ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a szélső értékig kell kihúzni a világos, vagy a sötét, vagy a középszürke csúszkát. Folyamatosan állítgatni kell, mert nem szabad, hogy sok háttérszín maradjon rajta a hajszálakon, ugyanakkor azt sem engedhetjük meg, hogy amolyan szaggatott, durva szélű, pixeles hajszálakat kapjunk!

Ha megvagyunk a megfelelő beállításokkal, akkor okézzuk le, Ctrl+bal egérgombbal kattintsunk a csatornánk ikonjára, s láthatjuk, hogy a képen létrejött egy kijelölésünk. Ezt a kijelölést megőrizve lépjünk vissza a panelen a Layers/Rétegek közé, s láthatjuk, hogy a kijelölésünk továbbra is megmaradt. Ha rákattintunk a rétegmaszk ikonjára, akkor a kijelölésünk maszkolódik.

Mint tudjuk, ami a maszkon fehér, az látható, ami fekete, az nem látható a képen. Természetesen a fehér háttér volt fehér a maszkon is, ezáltal a modellünk tűnt el a képről, de Ctrl+I segítségével ez megfordul, s a modellünk válik láthatóvá.
Érdemes megfigyelni, hogy a szék is milyen szép és többségében pontos maszkot kapott!

Viszont, ha jobban megnézzük, vannak olyan területek a modellünkön, amik félig-meddig áttetszőek, ennek oka a maszkon keresendő, így Alt+bal egérgombbal kattintsunk a rétegmaszkunk képére, s a munkaterületünkön a maszk fekete-fehér mintája válik láthatóvá. Jelenleg a modellünk fehér (legalábbis többnyire) és a háttér fekete.

Annyi a dolgunk, hogy a maszkon fehér ecsettel fessük ki azokat a területeket, amikről biztosan tudjuk, hogy a modell részét képezik, s feketével azokat, amik biztos, hogy nem. Mivel ez a módszer a modellünk egész testére és a székre is vonatkozik, így nem csak fején, hanem minden mást is ki kell festenünk fehérre, ha egy áttetszéstől mentes modellt és széket akarunk kapni.

Ez bár ugyan pepecselős munka, de gondoljunk bele: Ez semmiben sem különbözik attól, mintha az eredeti képen Gyorsmaszkban festettük volna ki a modellünket „pirosra”. Csak míg abban az esetben előbb festegetünk, aztán hozzuk létre a rétegmaszkot, ezzel a módszerrel előbb hozzuk létre a félkész maszkot, és utána festegetünk. Így elsőre olvasva felmerülhet a kérdés, hogy mégis mi különbség van a kettő között, hacsak egy fordított műveletsor a kettő egymáshoz képest. Nos, az, hogy a haj kijelölésével már nem kell foglalkozni, hisz, ha minden igaz, a kontrasztokkal jó munkát végeztünk a kijelöléshez és maszkoláshoz.

Ellenőrzés Tömör színnel

Ha végeztünk a festegetéssel, akkor Alt+bal egérgombbal kattintva a maszk képére, kikapcsoljuk annak láthatóságát, s visszakapjuk a színeiben gazdag, már körbevágott modellünk képét. Ránézésre a hajhatárai is jónak tűnnek, de nem árt leellenőriznünk.
Így a modellünk rétegje alatt hozzunk létre egy Tömör szín korrekciós réteget, s különböző színekkel és árnyalatokkal tesztelgessük, hogy melyikben hogy néz ki a kapott eredmény. Láthatjuk, hogy a hófehér háttér valamennyire még így is megmaradt a haján, holott a maszkunk tökéletesen pontos, de nem szabad elfelejteni, hogy tökéletes hajkijelölési technika nem létezik!

Viszont ez már majdnem tökéletes, ami nekünk bőven elegendő kiinduló pont, hogy magunk fejezzük be azt, amire a program nem volt képes! Hozzunk létre egy új üres réteget a modellünk fölött, majd az Alt gomb lenyomása közben kattintsunk a két felső rétegünk közé, ezáltal az új rétegünkből egy vágóréteget hozunk létre. Innentől kezdve a dolgunk hasonló, mint az előző két kijelölés technika esetében, amikor a hajecsetekkel mesterségesen létrehozott tincseknek adtunk hajmintát. Válasszuk ki a Clone Tool-t/Klónozó bélyegző ecsetet, a fejlécen a mintánál állítsuk be az Aktuális és alatta lehetőséget, a rétegünk Blending mode-ját/Keverési beállítását állítsuk Darken/Sötétítésre.

Ez utóbbi azért fontos, mert bár nem minden hajminta és hajszín esetében látható, de előfordul, hogy a Sötétítés által a Klónozó bélyegző ecsettel festett hajminták jobban beleolvadnak a környezetükbe. A jelenleg használt példaképünk esetében pont nem lesz tőle semmi különbség, legalábbis számottevő nem, de ennél sötétebb, vagy teljesen fekete hajszín esetében már tapasztaltam nagy különbséget.

Most, hogy megvan minden beállításunk, annyi a dolgunk, hogy egy pontról vegyünk egy mintát, majd fessük ki a fehéres hajrészeket. Itt is ügyelnünk kell arra a szabályra, hogy például vízszintesen futó tincseken ne alkalmazzunk függőleges irányú hajszálakat, mert az nagyon irreális látszatot fog kelteni! Ez sokszor azzal járhat, hogy ugyanahhoz a tincshez többször kell mintát venni, akár több helyről is, és csak nagyon apránként fogunk vele haladni, de az eredmény megér ennyi fáradozást!

Ha mindent jól csináltunk, akkor a fenti képhez hasonló eredményt kellett kapnunk. Persze, ne feledkezzünk meg a képről sem, mert a háttér fehér színe annak a szélein is megmutatkozik, de a Klónozó bélyegző ecsettel azokat a kis hibákat is kiküszöbölhetjük.

Senki ne értse félre, nem azt akarom mondani, hogy ennek a fázós modellünknek a haját más módszerekkel nem tudnánk kijelölni, mert minden bizonnyal a Kijelölés és Maszkolás valamelyik módszere is ideális lett volna.

Viszont! Azt érdemes megjegyezni, hogy ez a csatornákkal való módszer CSAK az ilyen világos, egyszínű, a modellel komoly kontrasztot képező esetekben használható kifogástalanul!

Mert, ha például a fenti kép bíbor háttere lenne az eredeti, és ebből akarnám kivágni a modellemet, sosem lehetne a csatornáknál és a Szintekkel olyan kontrasztot létrehozni, hogy egyértelműen elválasztható legyen a modell haja a háttértől, és a nem kívánatos részek teljesen feketék legyenek, míg a megtartásra szánt részek hófehérek.

De vegyünk át néhány ezt a módszert kizáró példát!

Ennek a képnek kivételesen a vörös színcsatorna adta a legkontrasztosabb képét, de mint látható, még sem tudta megkülönböztetni a modellünket a háttértől. A szürkés-fehéres háttérrészletnél még csak-csak menthető lenne a helyzet (csak a maszk kifestésénél kell sokat elidőznünk), de a farönköknél ez a módszer lehetetlennek tűnik.

Így ennél a képnél nincs más választásunk, a legelső módszert kell alkalmaznunk, csak göndör, illetve hullámos hajecseteket kell beszereznünk, ha visszaakarjuk pótolni a kijelölés során elvesztett hajtincseket.

Ha a csatornákkal akarunk hajat kijelölni, nem számít, hogy egyenes, hullámos, vagy éppen szétfújt frizuráról van szó, működni fog.

De! Az egyszínű fehérnek tűnő háttér sem biztos, hogy mindig fehér és egyszínű. Az alábbi példában az eredeti képen én nem láttam semmi szembetűnőt, ám miután eljutottam odáig, hogy a maszkot akartam kifesteni fehérre, akkor vettem észre, hogy van egy halványszürke átmenet a kép alján.

Azt hittem, én hibáztam, aztán növeltem a kontrasztot az eredeti képen, és akkor vettem észre, hogy a háttér bizony nem egyszínű, enyhe színátmenet van benne. Ez még egy olyan szint, ami elmegy, mert itt csak annyi volt a dolgom, hogy a Szintek beállításakor a világosság mértékét növeltem, csak annyira, hogy a szürke átmenet a hajak szélességi fokához képest lejjebb érjen véget, így fekete ecsettel nem kellett a hajszálak között festenem, inkább csak a vállnál és a karnál.

Ez a fotó viszont már a ló túloldala! Itt már túl nagy a színkülönbség a háttér alsó és felső része között. A csatornáknál a Szintek effektust használva csak a kép aljánál lehetne elérni megfelelő kontrasztot, feljebb nem. Vagyis pontosabban igen, de akkor meg már a kép alja lesz túlságosan kiégve és értékes hajszálak, tincsek vesznek oda, és a megmaradtaknak is durva lenne a szélük.

Így ennél a képnél nincs más választásunk, a legelső módszert kell alkalmaznunk, csak göndör, illetve hullámos hajecseteket kell beszereznünk, ha visszaakarjuk pótolni a kijelölés során elvesztett hajtincseket.

Ezek után már érthető, hogy miért hangsúlyozom, hogy ez a hajkijelölési módszer csak az ilyen hófehér hátteres stúdiófotók esetében használható. Most már átvettünk három hajkijelölési technikát, s tapasztalhattuk, hogy melyiket milyen esetben érdemes és a leghatékonyabb használni, kis gyakorlással és rutinszerzéssel már nem kell majd azon gondolkoznunk, hogy adott helyzetben melyiket kell használnunk, ránézésre, vagy pár másodpercnyi gondolkodási idő után, már tudni fogjuk. Gyakorlat teszi a mestert!

Az eddigi technikák mind elérhetőek a Photoshop-ban, ám a következő, különösen nehéz esetekben egy beépíthető alkalmazást fogok bemutatni.