A hajkijelölési sorozatunk előző három részében megismertünk egy egyszerűbb hajkijelölési technikát , aztán egy közepesen nehéz módszert és végül egy komplikált esetet megoldó profi eljárást.
A sorozat előrehaladtával a nehézségi szinteket sosem magára a technikára értettem, hanem inkább magára az esetekre, amikkel meg kell birkóznunk az alanyaink frizuráinak kijelölésével és kivágásával.
A korábbi anyagokban említettem, hogy előfordulhat, hogy nem elég csak egy technikát alkalmaznunk, hanem az eddig felsoroltakat lehet, hogy vegyítenünk kell. Ettől szintén bonyolultabbnak, nehezebbnek titulálnék egy feladatot, de akkor meg nem lenne értelme a nehéz esetekről beszélnem a videóban és itt írnom, ha nem tudnék egy újabb, eddig be nem mutatott módszert felmutatni!
Bővítmény használata
Aki mondjuk már megközelítőleg 10 éve dolgozik az Adobe Photoshop-al, emlékszik még az Extract (magyar verzióban Kiragadás) beépített alkalmazásra? A program akkori tudásszintjének megfelelően még az volt a hajak, illetve a szőrös objektumok kijelölésének csúcstechnikája.
Sokszor nem végzett hibátlan, vagy kielégítő munkát, de még mindig jobb volt, mint bármilyen más formájú radírral vagy maszkoló ecsettel dolgozni. Nem vagyok benne biztos, de talán már a CS6-os verzióban ez az alkalmazás már nem szerepelt, helyét átvette a Select and Mask/Kijelölés és maszkolás.
Azonban a Topaz Labs egyebek mellett olyan plusz alkalmazást is kifejlesztett, ami alapjaiban nagyon hasonlít a Kiragadás funkcióra, csak kicsit tovább gondolták és kifinomították a működését.
Az Extract beépített alkalmazás csak a régebbi Photoshop verziókban volt elérhető
Ennek a neve Topaz ReMask. Mivel ez egy bővítmény, amit opcionálisan be lehet illeszteni a Photoshop-ba, ezért tisztában vagyok vele, hogy nem rendelkezhet vele mindenki, de az is lehet, hogy sokan nem hallottak még róla, így a nehezebb hajkijelölések bemutatása előtt egy gyorstalpalóval akarom bemutatni a ReMask alkalmazást.
Ha beszereztük a programot és összekötöttük a Photoshop-unkkal, akkor megnyitáskor a következő felugró dolgozó ablak fogad minket:
A bővítmény nyitóképernyője
Tudom, sok az ikon, meg szokni kell az új látványt, de gyorsan elmagyarázok minden olyat, ami érdemleges. A felhasznált képanyag nem ilyen zöld, hanem már alapból ki van jelölve zölddel, de itt a színeknek is jelentőségük van.
Primary Ecset
A bal oldali panelen három fő színt láthatunk: zöldet, pirosat, kéket. Zöldnek azt fogjuk látni a képen, illetve azt fessük be, amit érintetlenül akarunk meghagyni. Pirosra kell színeznünk azt a részt, amire 100%, hogy nincs szükségünk. A kékkel lesz a legtöbb dolgunk, ugyanis ezzel kell kifesteni azokat a területeket, ahol a kijelölésünk határát akarjuk bemérni, de erre majd még később kitérek.
Három fő ecsettel tudunk dolgozni: Primary, Color Range, Transparency. Primary jelenti az elsődleges ecsetünket, ezzel végezzük el a műveletet, hogy mire van szükségünk, mire nincs, és hol kell számolnia a programnak nagyon alaposan.
Mindig három színnel fogsz dolgozni
Zöld szín
A zöld színnel tudjuk kifesteni azt a régiót, ami nekünk érintetlenül kell, illetve az utómunkálatokban is visszahozni olyan pixeleket a képbe, amik eltűntek a munkálatok során, vagy mi töröltük ki, de vissza akarjuk hozni. Vagyis utóbbi esetben ugyanaz a funkciója, mint a Photoshop alap paneljén a History Brush/Előzmény ecset.
Piros szín
A piros színnel azokat a területeket jelölhetjük, ami egyáltalán nem kell a kép tartalmából. Utómunkálatok esetén a bent maradt felesleges pixeleket tudjuk kitörölni vele, vagyis olyan, mint a radír eszköz.
Kék szín
A kék ecsettel kell kifesteni azokat a pixeleket, ahol a számunkra szükséges forma határa fut. Ez nem azt jelenti, hogy 1 pixelnyi ecsetet kell használnunk és hajszálpontosan kell kijelölnünk az objektumunkat, vagy modellünket! Lehet nagyobb az ecset méret, de csak annyira, amennyire szükséges, és a festés közben ügyeljünk arra, hogy a kék kijelölésünk mindig magába foglaljon egy keveset a számunkra szükséges és szükségtelen régiókból is! Hogy mi kell és mi nem, azt majd a program kiszámolja.
Fills funkció
Persze nem kell mindent nekünk festenünk, lényegesen megrövidíti a műveletet a Fills funkció. Ugyanazt a feladatot látja el, mint a Paint-ben, vagy a Photoshopban az öntő eszköz, tehát egy kattintással kifest nekünk mindent az általunk választott színnel egészen addig, amíg egy másik színbe nem ütközik.
Zölddel azokat festi ki, amire nekünk szükségünk lesz, pirossal azt, amire nem lesz szükség. Nem látom itt értelmét a kéknek, mert azt inkább kézzel és ecsettel festeném ki, ahol azt akarom, hogy a program számoljon, és csak utána festek ki mindent zöldre vagy pirosra. Nekem így logikus, ezért a kék öntözőre nekem nincs szükségem, de persze más lehet, hogy nem így gondolja.
A Fills funkció hasonlít a Photoshop Öntő ezsközéhez
A többi eszközre is rögtön kitérek, de haladjunk művelet szerinti sorrendben felbukkanó eszközválasztások sorrendjében. Tehát, ha kijelöltünk és kiszíneztünk mindent, akkor az én példám esetében a következő látványhoz hasonló kell, hogy fogadjon mindenkit:
Piros, ami nem kell, zöld, ami marad, kék, ahol azt akarom, hogy dolgozzon helyettem
Compute Mask
Ezek után a Fills alatt a Compute Mask gombra kattintva a program elvégzi a neki szánt feladatot. De több, mint valószínű, hogy nem végzett hibátlan munkát, ezért a fejlécben található almás ikonokra hívnám fel a figyelmet. Nem kell elmesélnem, ha végig kattintunk rajtuk, láthatjuk, hogy melyik milyen nézetet biztosít nekünk, így még azt is meg tudjuk nézni, hogy hogyan néz ki a maszkunk, illetve azt is, hogy milyen volt és milyen lett a képünk.
A Compute Mask eszköz elemzi az elkészített három színű térképet, és létrehozza a maszkot
A jobb felső sarokban is állíthatunk nézetet. Az első ikon az adott, azt látjuk először, ezt nem kell magyaráznom. A második esetben egy kettőre osztott képernyőt kapunk, mindkét képre külön módot állíthatunk be az almás ikonokkal, hogy melyiket milyen nézetben akarjuk nézni. A jobb oldali pedig négy részre osztja a képernyőt. Nekem most elég a kettő és a bal oldali képernyőn a maszkos nézetet állítom be, a jobb oldalin pedig a kapott eredmény képét. Ha ezt a nézőmódot választjuk, akkor bal oldalt három háttér közül választhatunk: az átlátszóságot szimbolizáló háttér, a tömör szín háttér, és a tetszőlegesen kiválasztott kép háttere közül.
Rajtunk áll, hogy melyiket használva akarjuk végignézni a munkánk változásait, de a végső OK gomb lenyomása után ez a választott háttér eltűnik, tehát csak viszonyítási alapként és ideiglenesen tudjuk beállítani. A jó az az osztott képernyőben, hogy a folytatásban bármelyikre is kattintva dolgozunk, az párhuzamosan a másik nézeten is elvégzi a változtatásokat.
Color Range
Mivel bőven találni hibákat a maszkolási művelet után, ideje megismerkednünk a második főbb eszközünkkel, a Color Range ecsettel.
Ebben csak a zöld és a piros ecsetek között tudunk válogatni. Az ecset méretét itt is nekünk kell meghatározni, ahogy a hatótávolságét is (bár én utóbbit jobb szeretem a 10-es értéken hagyni, mert csak akkora területen tegye meg a hatását, amekkorának én az ecsetemet látom).
A Color Range esetében a zöld és piros ecsetek hasonló elven működnek, mint a Primary ecsetnél. Csak először kapunk a pipettát, amivel kattintva ki kell választanunk azt a színt, amit és a hozzá hasonló színeket utána az ecsetünk húzásával vagy vissza akarunk hozni, vagy ki akarunk törölni, attól függ, melyik színű ecsetet használjuk.
A Color Range ecset jól jön a finomhangolásnál
Kezdjük a visszahozandó esettel. Például, ha a modellemnek a karja néhol átlátszó lett, akkor a közelében használom a zöld pipettát, ami kattintás után átvált ecsetre, és most már ügyelve arra, hogy az ecsetemmel ne menjek túl a szükséges területeken, kifestem a javítandó területeket. Vagy, ha a maszkolás után sok fontos kósza hajszála, vagy tincse odaveszett a modellemnek, akkor a zöld pipettával kijelölök egy színt, ami tudom, hogy megtalálható abban az elveszett hajrészletben, és ilyenkor kifestek kitörölt területre ott, ahol tudom, hogy az elveszett hajszál van, és ha jó színt választottam, akkor a program megtalálja nekem a tincset és vissza is hozza!
Ezzel szemben ha törölni akarunk, akkor válasszuk a piros színt, és kapunk egy piros pipettát. A maszkos nézet ilyenkor sokat segít, mert láthatjuk, hogy a feketeségben hol maradtak kósza fehér, vagy szürke foltok. A pipettával belekattintok ezekbe a foltokba, és szintén óvatosan festegetve előbb-utóbb sikerül kifinomítanom a maszkom és általa a modellem formáját. Ez a test mentén megmaradt foltok, vagy a hajszálak, tincsek között bent maradt háttérszín eltűntetése esetén is hasznos.
További beállítási lehetőségek
Ha úgy érezzük, hogy a festegetéssel kihoztuk a képünkből a maximumot, akkor még maradtak egyéb beállítási lehetőségeink. A Compute Mask gomb megnyomása után a baloldalon kapunk jó pár beállítást, amikkel tudunk módosítani a maszkunk képén, így ilyenkor erősen javaslom, hogy legyen legalább egy olyan képernyőn, amin a maszkunkat nézhetjük. A képen csak összefoglalóan fogalmaztam, hogy a melyik mire jó, de most egy kicsit bővebben kifejtem őket.
Az Edge Hardness segítségével tudjuk beállítani a maszkunk életlenségét. Balra húzva egyre elmosottabb lesz, míg jobbra pedig egyre durvább és élesebbek lesznek a fekete és a fehér közti határok.
A Mask Strength a maszkunk színeinek élénkségét állítja be. Valószínűleg itt-ott lesznek szürkésebb területek a maszkon, A Mask Strength értékének növelésével ezek a területek egyre világosabbak lesznek, ami ugye a valós képen egyre jobb és élénkebb láthatóságot eredmények. Míg balra húzva a lehető legjobban lefarag ezekből a szürkékből és fekete felé próbálja tolni őket.
Az Edge Shift segítségével tudunk változtatni a maszkunk határain. Balra húzva a maszkon a fehér határai egyre inkább elszürkülnek és elsötétülnek, vagyis a láthatósági szegély egyre jobban befelé halad. Míg jobbra húzva a láthatósági határ egyre jobban kitolódik, olykor még el is mosódik.
Beállítások panel
A színekkel kapcsolatban két beállítási lehetőségünk van. Az egyik a Recovery, ami abban segít, hogy a kijelölésünk határain ne maradjanak még csak apró nyomaiban sem oda nem illő színek. Az én példám esetében a modell szőke haján akkor is maradnak fekete vagy sötétbarna pixelek, ha nagyon aprólékosan is végezném el a kijelölését. S könnyen lehet, hogy egy olyan színű háttér elé akarom helyezni őt, ahol ezek a sötét pixelek „virítani” fognak. Viszont, ha a Recovery értékét feljebb húzom, akkor felhasználja a kijelölés határa menti legjellemzőbb színeket, és azok irányába fogja átváltoztatni a bennmaradt sötét pixeleket, vagyis esetemben szőkére.
A Desaturation szerintem nem szorul nagy magyarázatra, ugyanazokkal a határ menti színekkel és régiókkal dolgozik, mint a Recovery, csak az értékének a feljebb húzásával ez egyre inkább elszínteleníti azokat.
A hátérrel kapcsolatos beállításokról már beszéltem. A Background beállításainál választhatjuk az átlátszóságot jelző rácsos hátteret, vagy egy tömör színt, amit többször is megváltoztathatunk, vagy egy a számítógépünkön megtalálható képekből választhatunk egy tetszőleges hátteret.
A végeredmény
Ezzel általában kész is vagyunk a maszkolási feladatainkkal, a végső OK gombot megnyomhatjuk.
Egyetlen hibája a Topaz ReMask-nek, hogy csak programon belül maszkol, utólag a képünkhöz nem fog csinálni, vagyis egy olyan réteget kapunk, amit mintha nagyon ügyesen kiradíroztunk volna, de ha később valami mégis kéne a képről, akkor azt már csak a History Brush/Előzmény ecsettel tudjuk visszahozni, vagy más alternatív módszerekkel, de mindenképp pluszmunka lesz. Így csak akkor fogadjuk el végleg a változtatásokat, ha már biztosra tudjuk, hogy nem kell rajta többet módosítanunk.
Áttetsző objektumok kijelölése Photoshop-ban
Van még egy előforduló szituáció, amiről a hajkijelölések során még nem beszéltem, bár ez nem csak haj függvénye, mert bármilyen más esetben is találkozhatunk olyan esettel, hogy egy félig-meddig áttetsző objektumot kell új háttér elé helyeznünk. A Topaz ReMask erre is ad nekünk egy lehetőséget, a még be nem mutatott harmadik eszközével, ami a Transparency.
Egyik tipikus eset, ahol ilyen átlátszósági problémával találkozhatunk, az a menyasszonyi fátyol. Úgyhogy egy ilyen példával fogom ezt bemutatni.
Már nem szükséges ismételni magam, a Primary ecsetekkel végezzük el a kijelölésünket, ahogy eddig, pusztán egy valamit kell másképp csinálnunk: Az a valami, ami áttetsző a képen (ami nekem most a fátyol), nem számít, hogy hol van a határa, azt is egy az egyben ki kell festenünk a kék ecsetünkkel! Ez már sokat segít a fátylon átsejlő háttér eltávolításában, de ez még nem fog kielégítő eredményt hozni.
Fátylon átsejlő háttér eltávolítása
Utána maszk finomításait is végezzük el, ahogy eddig, s ha a kijelölésünk határaival megvagyunk, akkor jöhet a Transparency eszköz. Ha átkapcsolunk rá, a program automatikusan pipettává változtatja a kurzorunkat. Figyeljünk a színekre! A zöld pipettával egy olyan színt kell választanunk azon az áttetsző valamin, ami biztos, hogy annak a valaminek a színe! Hogy érthetőbben fogalmazzak a példám által: A képemen a fátyol helyenként többszörösen is gyűrődik, amitől sokkal inkább lesz egy élénk világos színe. Ebbe kattintok bele a zöld pipettával. A piros pipettával pedig egy olyan színt kell választani, ami biztos, hogy nem része annak az áttetsző valaminek. Ilyenkor jól jön, ha osztott képernyőn az egyik nézet az eredeti kép nézete, mert így nagy valószínűséggel találunk egy olyan régiót, ahol van ilyen szín.
Ha mindkét pipettával megvan a kiválasztott szín, akkor az áttetsző anyagon, nekem most a fátylon kell egy keveset festegetnem az így kialakított szűrőecsetemmel. Nem feltétlenül kell a teljes fátylat átfestenem, mert ez az ecset kevés festéssel is jó nagy területen megkeresi azokat a színeket, amiket el kell távolítani. Viszont azt vegyük számításba, hogyha felengedjük az egérgombunkat, akkor a Transparency ecset elfelejt mindent és megint választhatunk egy kellő és egy nem kellő színt! Tehát mindig csak egy húzásunk van egy színválasztás után!
Ha eközben a maszkon is látjuk a változásokat, nem kell megijednünk, ha annyi szűrőecsetelés után sem kapunk egy monoton, egyszínű fátylat, mert sosem fogunk. De attól még egyáltalán nem biztos, hogy a fátyol még mindig túl sok háttérszínt tart magában. Ez az a funkció, amit egy tetszőlegesen választott háttérképpel érdemes megnézni a végső OK gomb lenyomása előtt, mert így meg tudjuk nézni, hogy mennyire lett a fátyol áttetsző, látható-e még egyáltalán, vagy még túl sok korább háttérszín maradt bent.
Nem számít a pixeles perspektíva, az égbolton is ugyanolyan jól átlátszik, mint a sziklás talajon, ugyanakkor bőven kivehető maga a fátyol is
Ezzel a Topaz ReMask bemutatásának a végére értem, remélem, hogy látottak és olvasottak után többen kedvet éreznek, hogy beszerezzék és elkezdjék kitapasztalni a használatát. Hátrányai persze ennek is vannak. Míg az előző anyagban a kép kontrasztját használtuk fel, hogy hajszálpontos kijelöléseket hozzunk létre, addig a ReMask a képek színvilágát veszi alapul, és keresi meg általa a kijelölésünk határát. Ennek ugyan az a hátránya, hogy elég nehezen fogunk kijelölni egy barna hajú modellt egy sötét háttérből. Tehát ez a módszer akkor fog minket jól szolgálni, ha színekben jól elkülöníthető az, ami nekünk kell a képről, illetve az is, ami nem.
Ám a kihívások sorozata még nem ért véget, mert az igazán elrettentő példa, amivel könnyen lehet, hogy egyszer szembe találjuk magunkat, az még hátra van!