Lehet szó veleszületetten hiányzó végtagról vagy amputációról, olyan élethelyzetről van szó, ami hallatlan megküzdési képességeket igényel. A pozitív hozzáállás, a sikeres érzelmi és fizikai feldolgozás, az élet újratanulása, a megbirkózás és a célok megtalálásáról számos sikertörénetet olvashatunk, amik valódi inspirációt jelentenek.
Az üzenet vizuális megfogalmazásához Dóri nem szárnyakat választott, hanem az idézet valódi értelmét ragadta meg. A gondolatok illusztrálásához a befogadó érzelmeire erősen ható képet választott, ami nagyon gyorsan képes a figyelmet felkelteni és a nézőt megszólítani, motiváló hatása pedig egyértelmű.
A műlábú táncos fotója szimbolikus kommunikációs erővel rendelkezik, felkavar, meggyőz. A gondolat illusztrálása hatásos és hiteles. A fő témát Dóri azzal erősíti meg, hogy egy reflektorszerű fénycsóvába állítja a főszereplőt.
A szöveg és kép elrendezésére két megoldást kaptunk. Nem nagy a különbség a két motivációs poszter között, mégis úgy látjuk, hogy a rövidebb szövegblokk jobb hatást kelt. Így nagyobb negatív tér alakul ki a kép alsó harmadában , nincs minden centiméter kitöltve, éppen a legfontosabb részt veszi körbe a légüres tér, amivel csendet és tiszteletet parancsol.
A szövegsorok végződései szépen hullámoznak a lány körül, egy kicsit táncolnak a sorvégek, és ez a mozgalmasság kifejezetten jót tesz a kompozíciónak.
Egyébként ezt a gyönyörű fiatal lányt Gabi Shull-nak hívják és a története igazi inspiráció. Kilencévesen vesztette el a lábát és eleinte úgy gondolta, hogy nem térhet vissza táncóráira, de bebizonyította magának és a világnak, hogy semmi sem állíthatja meg. Az elszántság és kitartás példájaként emlegetik a világon. Mert ő azt vallja, hogy nem az számít, mi történik, hanem az, hogy mihez kezdesz vele.