A szimbólumok szinte egyidősek az emberiséggel. Az őskori barlangrajzok még pusztán létünk meghatározó momentumait merevítették az időtlenség mozdulatlanságába a lobogó tábortűz, a zsákmány, vagy épp a vadászat egyes jeleneteinek ábrázolásával.
Amikor ezen képek egy-egy elemét ragadta ki az „elbeszélő”, azaz nem magát a tüzet, pusztán a lángját, nem a mamutot, csak annak félelmetes és rettegett agyarát, illetve nem a vadászatot, csupán a végzetes nyilat rajzolta meg, tulajdonképpen már a szimbolikus ábrázolás eszközeivel élt.
Ez az ősi szimbólumrendszer azóta jelentős mértékben bővült, és még szélesebb körű alkalmazást nyert. Ebben a bejegyzésben ezt az univerzális nyelvet tekintjük át a teljesség igénye nélkül.
Állatszimbólumok
Az állatszimbólumok egy-egy jellegzetes tulajdonságot személyesítenek meg, és szinte mindig hasonulási pontokat jelölnek állati és emberi tulajdonságok, személyiségjegyek vagy épp eszmék és ideák között.
- Oroszlán: hatalom, méltóság, tekintély, bátorság
- Galamb: béke
- Bika: düh, zabolátlan, nyers erő
- Bagoly: bölcsesség
- Kutya: hűség, odaadás, barátság
- Róka: ravaszság
- Pillangó: szépség, harmónia, újjászületés
Az állatszimbólumok rendszere olyannyira egyetemes nyelv, hogy a nyugati kultúra népei számára szabadon kombinálhatóak egymással anélkül, hogy értelmét magyarázni vagy fejtegetni kellene. Ilyen összetett szimbólum például a csőrében olajágat tartó hófehér galamb. De nem ritka az sem, hogy egy-egy kiragadott motívum önálló életre kel: a karmok, az agyar, vagy épp a csőr a kemény, nyers erő, az uralom szimbóluma, míg a szétterjesztett szárnyak a szabadságot, a szegett szárnyak pedig a rabságot jelképezik.
Növényi motívumok
A növényi motívumok szintén gyakran alkalmazott elemek, melyek fő -és mellékszerepben (háttérminta) egyaránt képesek érvényesülni. Vidám, nőies, lágy és gyengéd benyomást keltenek, a szépség, finomság, gyarapodás, tisztaság, báj szimbólumai. Egyes növények azonban az állatokhoz hasonlóan történelmi és kulturális hagyományainkból eredően egy-egy tulajdonságot, érzést vagy egyéb emberi attribútumot jelenítenek meg:
- Olajág: béke
- Négylevelű lóhere: szerencse
- Rózsa: szenvedély, szerelem
- Liliom: gyász
- Babér: győzelem
- Lótusz: egészség, testi-lelki harmónia
- Tulipán: jellegzetesen magyar népművészeti motívum, minden esetben pozitív érzelmet, többnyire a szerelmet testesíti meg, ám a rózsánál jóval stilizáltabb és szentimentálisabb, kevésbé túlfűtött, szenvedélyes formában.
- Fa: örökkévalóság, az élet körforgása, állandóság
Geometriai alakzatok
Óriási szerep jut a geometriai szimbólumoknak is. Ennek oka (akárcsak valamennyi szimbólum esetében) az emberi lélekben keresendő. Mi, földi halandók ösztönösen vágyjuk és keressük az ismétlődő mintákat. A minket körülvevő anyagi világban pedig a geometriai alakzatok lelhetők fel a legnagyobb gyakorisággal.
- Jin-Jang: az ellentétekben rejlő összhang kifejeződése (a nappal és az éjszaka, a sötétség és a fény, a jó és a rossz, nő és férfi, élet és halál)
- Pentagramma: az okkultizmus jelképe
- Penrose háromszög: a lehetetlen szimbóluma
- Kör: végtelen, örökkévalóság, állandóság, harmóniáé s nyugalom. Kevésbé dinamikus, mint a négyzet vagy a háromszög, hiszen nincs csúcsa, külső irányultság helyett saját belső középpontja felé mutat.
- Háromszög: istenség, strukturáltság, aktivitás, dinamizmus
- Nyíl: iránymutatás Pozitív és negatív érzetek egyaránt társulhatnak hozzá attól függően, hogy felfelé, lefelé, balról jobbra vagy jobbról balra mutat.
- Négyzet, négyszög: a helyzetétől függően mást és mást üzen a szemlélőnek. A fektetett négyzet stabilitást, biztonságot; a hegyére állított dinamizmust, aktivitást, ám egyben bizonytalanságot; az oldalára fektetett téglalap stabilitást, ugyanakkor nehézkességet, rugalmatlanságot, a rövidebb oldalán egyensúlyozó hasáb pedig könnyedséget, dinamizmust, fejlődést, nagyratörő ambíciókat sejtet.